Lobog a hajunk

Eltuntem picit, mert annyira lehidaltunk itt Enikovel attol, ami korulvesz bennunket, hogy csak nezunk az erkezesunk ota... Pokhara egy kis mini paradicsom itt Nepal sziveben. Mondtak nekunk sokan, hogy majd meglatjuk, hogy milyen varazslatos hely ez itt, dehat hisszuk ugye, ha latjuk. Hat most aztan latjuk, de ugy, hogy a szemunket becsukva is olyan harmonia es nyugalom arad, hogy nem lehet nem a hatasa ala kerulni.

7 oranyi zotykolodes hozott ide bennunket Kathmandubol par nappal ezelott. Tenyleg nem volt az altalanos ertelemben vett kenyelem az uton, de igy is ugy ropult el az ido, de tenyleg, hogy nem is hittuk el. A Himalaja labanal zotykolodni hegyek volgyek es nepali falvak kozott azert felert egy hosszura nyult termeszetfilm nezessel.

Ideerve hihetetlen hoseg fogadott bennunket, de az az emberes kanikula. Mindjart le is rohantak bennunket szokasos modon a kihagyhatatlan szallas-, tura- es taxiajanlatokkal, de mar nagyon megy nekunk a letereles, muszaj ezt itt hamar megtanulni. Nem eroszakosak vagy ilyesmi, csak hatarozottnak kell lenni. Meg ugy altalaban sok mindennel kapcsolatban beno itt hamar az ember fia feje lagya. Naponta kerulhetunk varatlan helyzetekbe, amikor is azonnal donteseket kell hozni. Itt nem konkret helyzetekre vagyunk felkeszulve, hanem arra, hogy barmikor barmi tortenhet, amibol akkor es ott okosan kell kijonnunk. Ha megsem ugy alakul ahogy, tanulunk belole, es tovabballunk. Nagyokat nevetunk magunkon es az utunkba kerulo akadalyokon is, es ez jo. Igy valik ez egy izgalmas kalandda tele kihivasokkal.

Jaja, visszaterve, hogy miert is van itt akkora kanikula, amilyen meg otthon sem volt a legnagyobb hosegriadoban... tegnap kiderult, hogy a valasz egyszeru. Kathmandu volt 1337 m magasan, azert volt ott viselheto a homerseklet, Pokhara mar 400 m-rel alacsonyabban van, igy ez mindjart erzekelheto is. Mi meg vegig azt hittuk, hogy jovunk fel a hegyekbe, be is oltoztunk az utra... jo, hogy tudjuk hol vagyunk. :) Na de ezt is tisztaztuk.

A nepali csaladnal lakasunk sajnos nem ugy alakult, ahogy terveztuk, igy szallaskeresesbe keztunk meg aznap, es hala megint a jo oreg Lonely Planet utikonyvnek pikkpakk talaltunk egy tokeleteset. Nem is hittuk el, hogy ilyen kis paradicsomba keveredtunk meg a nagy paradicsomon belul is. Kenyelmes nagy agyak, allando kenyelmes melegvizes tusolo, 2 nagy fenyes ablak es egy akkora terasz meg kert tele zolddel meg mas turazokkal, hogy megint csak pislogtunk...tiszta kis esoerdos hangulat van a kertunkben ugy, hogy 30 masodpercre vagyunk a mozgalmas Pokhara-i elettol. Szoltunk is, hogy maradnank jo darabig itt, es alkudni is sikerult. Igy 800 forintert vagyunk itt fejenkent ejszakankent, ez ugy kozepkategorias arnak szamit az olcso szallasok kozott. Es ide tenyleg csupa szimpatikus alpinistak es turazok jarnak a vilag minden tajarol. Altalaban tura elott es utan toltenek itt par napot, igy van lehetoseg boven tapasztalatcserere.

Mi jovo hetre tervezzuk az indulast. Az Annapurna Sanctuary Trek-re keszulunk, ugy 10 naposra tervezzuk, kenyelmes tempoban. Tegnap meglattuk az egyik csucsot tiszta idoben, ami olyan volt a szemunk elott, mint egy festmeny. Az pont egy 7000 m magas csucs, amit mi majd 4000 m koruli magassagbol lathatunk majd. Annyira izgalmas es hihetetlen, amiket latunk es latni fogunk.

Kathmandu-rol irtam, hogy mennyire ingergazdag, es, hogy fhuuha. En akkor mar nem is tudom, hogy hogy irjak Pokhara-rol, ami egy kis mesevaros, es az, hogy ingergazdag, az nem fejezi ki mindazt, amit kapunk tole es az emberektol itt. Itt van a Fewa nevu to, ami olyan kis kulonlegesen kacifantosan kanyarog itt a zold dombok kozott tele csonakazokkal, hogy , ha csak all az ember es nezi, akkor mar eleget tett ahhoz, hogy erezze, azt amit kell. Evezunk majd mi is egy csonakban.

Az is igaz mondjuk, hogy ez a Lakeside-i resz, ahol vagyunk itt a toparton ez elegge turistas itt, a kulfoldi slageres elozenes szorakozohelyeivel, a millio hamis turacucc arusaival es a nagy rakas ettermeivel. Bar a pozitivum az, hogy sok szimpatikus turazni, elvonulni es megvilagosodni vagyot latni. :) Igy olyan kis spiritualis vilagfalu benyomasat kelti az emberben. De azert megiscsak nem a valodi Nepal ez a resz itt. De nem kell bennunket felteni, hamar megtalaljuk mi magunknak azokat a varosreszeket, ahol turista meg nem jart, es ahol az igazi egyszeru nepali emberek elik a mindennapjaikat. Olyan nagyon egyszeru betekinteni a kulturajukba azaltal, hogy ok kinn elnek. Az utcan es az udvarukon. Uzletelnek, adnak-vesznek, jonnek-mennek, furdenek es nagyokat nevetnek. Na es persze naponta ketszer daal bhatot esznek. Ugy kb. fel 10 korul az elsot, aztan este mindenek utan a masodikat. Ez igy, ahogy mondom. Latjuk meg kerdezzuk is. Tenyleg mindenki, tenyleg ugyanazt es tenyleg naponta ketszer. Egy nagy rakas szep hosszuszemu feher rizsre raontik azt a lencseleves-szeru valamit, aztan gombocokat formalnak belole, majd fognak hozza egy kis zoldseges curry-t meg nepali fuszeres savanyusagot meg szoktak meg egy kis spenotot is meg ilyen aludttej-szeru dolgot. Ki hogy szokta. Ezt tenyleg ugy osszeallitottak ezt a menusort nekik annak idejen, hogy miert is valtoztatnanak rajta. Minden benne van, ami energiat ad, taplalo, de konnyen is emesztheto.

Bar nekunk is nagyon bejon, azert nem tudunk ellenallni, hogy ne probaljunk ki mindenfele helyi es kornyekbeli specialitasokat. A tibeti etelek a kedvenceink. Meg az elejen volt egy olyan lendulet bennunk, hogy majd Tibetbe is atmegyunk, de letettunk rola, mert tul bonyolult oda atjutni meg nem is annyira biztonsagos. Cserebe vegigteszteljuk az osszes tibeti ettermet, es megkeressuk a kornyekbeli tibeti falvakat is, teljesen kezzelfoghatova valik igy Tibet is nekunk. Hihetetlen amugy, hogy minden nap etteremben eszunk, szokatlan nagyon. Es meg hogy etteremben eszunk, olyan vega kajakat, hogy huuha. Igencsak lehetne toluk tanulni, hogy lehet taplaloan es kreativan husmentesen enni. Ez itt tenyleg egy kanaan, klasszisokkal tobb husmentes etel van, mint husos. Az ettermi evesrol csak meg annyit, hogy a legtobb, amit fizettunk az 700 rupia volt, ami olyan 1700-1800 forint kettonknek etellel itallal borravaloval... de laktunk mar jol 200 rupiabol is ketten. :)

Mar irtam korabban is, hogy olyan jo erzekkel talalunk ra a helyi nem turistas dolgokra, hogy orom nezni. :) Tegnap csak ugy javasoltam, hogy setaljunk el az ovarosi reszere Pokharanak, mire az utunk kozepen hatalmas karnevali szeru hangulat fogadott bennunket nagy teherautokkal, mindenfele feldiszitett meg szines porokkal beszort eljenzo meg tancolo oromkodo emberekkel. Ez nyilvan meg a Dashain lecsengo napjainak resze volt. Csak ugy szedtuk a labunk utanuk, hihetetlenek ezek a pillanatok, amiket az ember tenyleg csak valami utifilmben latott vagy csak olvasott rola, es most itt van es koztuk van es vegyul. :)

15 napos amugy a Dashain, nem aprozzak el ezt az unnepet, hamar ez a legfontosabb nekik. Bar beszeltuk is tegnap az egyik mostmar kedvenc kis hegyekre dombokra nezos parnakon torokulos olcso de inycsiklandozo ettermunk tulajaval, hogy azert sok ez a 15 nap, tul nagy a felhajtas. Jot beszelgettunk vele is, kaptunk tole 2-2 pohar unnepi hazi keszitesu italukat. Kolesbol keszul, mint a helyi speckos soruk is. Kolesbornak hivta, mert csak valami 5-6 szazalekos, de inkabb ilyen higabb palinka izu. Mivel nem nagyon isznak a hindu emberek, igy ez az ital is direkt dashain-ra keszult, nagyon kedvesen kinalt bennunket. Nagyon sok turelmes, nyugodt es mosolygos helyi emberrel talalkozni itt.

Ma meg bringaberlessel keztuk a napot, es csak ugy lobogott a hajunk az utakon. Csak ugy kiabaltuk elore meg hatra egymasnak, hogy ezt most nem is hisszuk el, hogy itt tekerunk Nepalban, milyen jo nekunk. :) Kicsit leegtunk amugy, de jolesett. Megneztunk azert egy-ket nem erdemes kihagyni turista latvanyossagot is ma. Ja ja, tenyleg! Ugy nez ki, hogy talaltunk olcso jegyet Thaifoldre decemberben, ugyhogy az lesz a kovetkezo uticel. Jeeejjjj!! :)

A kovetkezo napokban meg tekergetunk ossze-vissza, meg csonakazunk meg keszulodunk es hangolodunk a turankra. Lehet, hogy megint eltunok par napra, jo itt csak ugy lenni. Megszunik az ido. Most peldaul teljesen komolyan mondom, hogy nem tudom hanyadika van, milyen nap van es hany ora van. Teljesen mindegy. Itt mindenki csak a Nappal es a Holddal szamol, ha szamol. Ez annyira nagyon tetszik es jolesik, hogy eszre se vettem, most en is igy teszek. Jo ezt is megelni, hogy milyen, ha hagyja az ember, hogy csak ugy minden tortenjen, ahogy tortennie kell.

Happy Dashain 2065!

A fuldugo az hasznos tud lenni am! :) Tegnap ejjel megszolgalta a magaet. Van am itt valasztek bosegesen, kerhettem vadvizi-evezeshez vagy uszashoz valot... Valamiert ugy gondoltam, hogy az alvas azert megis kozelebb all az uszashoz, mint a vadvizi-evezeshez... es bejott. :) Itt amugy tenyleg hihetetlen, hogy mi minden van. Csak pislogtunk ma Enikovel egy amugy kicsinek mondhato uzletben. Olyan elelmiszerek meg pipere pampucok, amig meg hozzak sem jottek be Magyarorszagra... Es hajj de mennyien biztattak, hogy de tenyleg nem kell semmi, ne huzzuk vele a taskankat, azert csak osszejott az a 20 kilo hatul es 10 elol... khm. De most akkor ezuton hadd biztassak most en is minden Nepalba keszulot, hogy tenyleg ne hozzon semmit, mert tobb, mint minden van itt!!!

Ma Patan-ban jartunk nagy sebbel-lobbal, hogy akkor mi most jol megjarjuk azt a gyalogturat, amit a Lonely Planet javasolt es rajzolt le nekunk. Patan egyebkent egy masik kis telepules a Kathmandu volgyben, merthogy az az osszefogo nevuk itt nekik. Hamar kiderult, hogy a taxis kicsit fullentett nekunk azugyben, hogy hol tett le bennunket, meg a terkepet sem lattuk at egeszen, a helyiek meg sokszor bennunket nem ertettek, igy kb. 10 perc alatt jutottunk oda, ahova 1,5 ora alatt terveztuk... Igy nagy dobbenten csak ott alltunk Patan Durbar Square-en, hogy akkor most elore vagy hatra vagy merre. Jottunk mentunk kicsit, aztan kiegyeztunk abban, hogy nezzuk meg inkabb Patan allatkertjet, ami egyebkent Nepal egyetlen allatkertje is egyben. Nemzeti parkok vannak inkabb. Nem rajongunk az allatbortonokert ugyan, de valahol meg hajtott a kivancsisag bennunket, igy elsetaltunk.

Az unnepek miatt gondoltam, hogy tobben elmennek majd, meg sok gyerek is lesz. Igy is lett. Kulon jegy van a helyieknek, es kulon a kulfoldieknek. 35 rupia a helyieknek, 150 nekunk. (kb. 2,5-lel kell szorozni) Bar azt boknak vesszuk, hogy megkerdeztek tolunk, hogy nekunk milyen jegyet adjanak, angolul persze... :) Tenyleg csak helyiek voltak, hoztak sok gyereket allatokat nezni meg vizibiciklizni. Annyira csak helyiek voltak, hogy hamar mi is latvanyossagok lettunk. Sehol nem neztek meg meg ennyire bennunket, mint ma ott. Es megvolt ez elso igazi durva pottyantos elmenyunk. Az allatkerti wc-t azt meg megemlegetjuk. Nem vagyunk mi finnyasak, de azert ez a mai megert egy miset. Nem is reszletezem. Csak muszaj volt.

Annyira minden az unnepekrol szol itt most, egy masik arcat lathatjuk most Nepalnak. Kicsit olyan karacsonyi hangulatnak erezni, itteni modra. Mindent diszitenek, megaldanak, felaldoznak, imadkoznak, kioltoznek, hust esznek es a csaladjukhoz igyekeznek. A templomok mind tele vannak, mindenki leroja kegyeletet. Ma lefigyeltuk oket, bar meg nem allt ossze a kep, hogy pontosan mi mire valo. Szoval, ugy erkeztek a templom kore, hogy volt naluk egy lapulevellel font kis talkaban kokuszdio, banan, viragszirmok meg valami szappanformaju kis valami... khm... azt hiszem, ez meg magyarazatra szorul. Annyi erdekes dolog tortenik korulottunk az unnepek miatt most, persze nagy reszuk kerdojelek meg a fejunkben, de dolgozunk rajta. :)

Hust ugye nem nagyon esznek, inkabb nem, mint igen. Vannak, akik csak egyszer, most Dashain-kor. Igy a nagy vegaparadicsombol egy nagy szabadteri vagohid lett seccperc alatt az elmult napokban... durva dolgokat latni, de errol az oldalarol is akarunk tudni, hozza tartozik.

Most lesz sokuknak az ujev is! Azert nem mindenkinek, mert annyifele kaszt es hitrendszer letezik, hogy mashogyan is szamolnak. Kiderult, hogy nem is 40, hanem tobb, mint 130 kasztrendszer letezik!! De sokaknak szol a "Boldog 2065-ot!" Hirdetik mar a tablak... Hindu naptar szerint szamolnak ok ugyanis. 2065... hat igen... es csak 8000km-nyire volt tolunk. :)

Holnap reggel pedig bucsuzunk Kathmandutol, Pokhara az uticel, egy nepali csaladnal fogunk lakni a Himalaja labanal, egy csodaszep to partjan, ugy 1000 meter magasan. Izgatottak vagyunk mar nagyon. Mondanam, hogy ugy kb. 7 ora alatt megtesszuk a 200 km-t, de ez meg alakulhat, mert sok tehencsorda varhato, akik dugot okozhatnak. :)))

Kezzel labbal

Olyan nagyon ingergazdag itt minden nap, hogy orakon at irogathatnek rola, es meg akkor sem tudnam atadni ugy, ahogy szeretnem. A ma reggelunk negyed 6-kor kezdodott, annak a tibeti kolostornak a gongjaira, amire az ablakunk nezett. Tenyleg leirhatatlan elmeny, hogy milyen volt veluk ebredni, a mantraikat hallgatni es kicsit bensosegesebben belelatni a vilagukba. Siettem is, fel 6-kor mar veluk es a helyi tibetiekkel koroztem a stupa korul az oramutato jarasaval megegyezeoen. Aztan Enikovel csak alltunk es ultunk, es csodaltuk oket sokaig, magunkba szivba azt a lelki beket, nyugalmat es harmoniat, ami azokbol az egyszeru es bolcs emberekbol aradt. Kelnek es fekszenek a nappal, nem beszelnek foloslegesen, teszik a dolguk, szeretik a csaladjuk, es mindig van egy nagy mosolyuk... Es teszik ezt mind hittel, szeretettel es tisztelettel. Maguk es egymas irant. Lenne mit tanulni toluk.

Aztan megvolt az elso jakvajas teank is, tibeti modra. Bar az nem aratott nagy sikert nalunk, a sos hazi vajas feketetea azert sok volt. :) En maradok a tejes nepalinal, az nagyon szimpatikus. :)

Aztan aztan meg annyi minden er bennunket mindig jartunkban keltunkben. Kozben visszaertunk Kathmanduba. Az elobb egy olyan jol sikerult vacsoraval zartuk a mai napot, hogy fhuuuha.

Rabukkantunk egy kisse eldugott helyi etteremre kozel hozzank, ahol csak nepaliak voltak vegre, csak nepali etelek es nepali arakon... Termeszetesen daal bhat-ot kertunk, na de hogy ettunk?!?... Kezzel vegre!! Mindenki ugy evett korulottunk nagy lenduletesen, hisz csak helyiek voltak, es alig vartuk, hogy mi is nekieshessunk vegre kezzel labbal. :) Annyira nagyon izletes volt, es annyira sokkal jobban is esett kezzel, imadtuk! Es nem csak am kertunk egy adag daal bhatot (amihez a rizs melle 6fele miszmasz is volt), jottek utantolteni, amit csak akartunk, es mindezert a fejedelmi vacsiert 95 rupiat (kb. 230 Ft!!!!) kertek el fejenkent, nagyon durva, nem akartuk elhinni.

Na de most beszeljenek inkabb a kepek, szedtem meg ossze parat az elmult napokbol.

Om Mani Padme Hum

Ooommanniipaammmeeeuuumm ... (buddhista mantra) hallottuk ezt ma nagyon sokszor Enikovel. Boudhnath-ba keveredtunk ma ugyanis Pashupatinath-bol. A legnagyobb hindu templomuk Pashupatinath, elen Vishnu-val, a Bagmati szent folyo partjan. Mindjart irok meg rola egy gondolatot.

Szoval most itt ulunk egy emeleti net kavezoban, ami a Boudhnath stupara nez, es nagyon kellemes zene szol fel nekunk. Ez nehany km-re van Kathmandu-tol, egy kis tibeti buddhista falucska, ami ugyan nappal tele van turistakkal, de mostanra mar csak a szerzetesek es a tanitvanyok meg az itt lakok maradnak, nagyon kellemes a harmonia. Ezert is ereztuk, hogy itt kell maradnunk ma ejszakara, ki is vettunk egy szobat egy kis szalloban, amit az egyik itteni kolostor tart fenn. Van egy kis kertje meg madarai meg olyan atmoszferaja, hogy tulzas nelkul, erkezesunk utan az erkelyre kiulve es magunk ele pislogva el is aludtunk... :)
Reggel pedig koran zarandokokat is lathatunk majd, meg korulcsodalhatjuk itt a mimindent turistak es arusok nelkul. Irtak is a sokat tanult kollegak a lonely planet utikonyvben, hogy ez a hely azon kevesek koze tartozik a vilagon, ahol betekinthetunk eredeti valojaba a tibeti buddhista kulturanak. Izgalmasan spiritualis hely ez.

Egyebkent megcsapott ma a gondolat, hogy lehet, hogy tenyleg itt vagyunk... Eddig csak dobaloztam a kultursokkal, de ma tenyleg megvolt az elso nagyon igazi. Ahogy megerkeztunk a Bagmati folyo partjara a nagy Hindu templomhoz, nagy fustolesre lettunk figyelmesek. A turistak, helyiek, szerzetesek es yogik erdekes egyvelege vette korul mindezt. Igazabol sejtettuk, hogy mi lehet ez, de nem beszeltunk meg rola, csak figyeltunk, es talan nem is hittuk el, hogy ez tenyleg az ott ami, ilyen korulmenyek kozott. Az ott hamvasztas volt. Nem az elso es nem is az utolso aznap. A megfelelo tiszteletadassal, gyaszolo csaladtagokkal, vallasos szertartassal es kivancsi turistakkal. Nem akartam elhinni, hogy ez igy normalis, nem serto, es, hogy igy is minden es mindenki odakerul, ahova kell. Kellett egy kis ido, hogy feldolgozzam, be kell vallanom. Ez olyasfajta kulturalis kulonbseg, hogy meg kell meg ertenem, es oda kell helyeznem minden reszet, ahova valo. Elmelkedtunk is ezen Enikovel, es arra jutottunk, hogy itt a hinduknak is es a buddhistaknak is olyan eros es megrendithetetlen vallasos hatteruk es hituk van, hogy nehany turista szempar aztan nem zavarhatja meg oket, ez valami sokkal erosebb annal. Sot, kifejezetten orulnek, ha latjak, hogy messzirol jott emberek meg akarjak ismerni a kulturajukat, buszkek ra. A hamvasztasrol csak meg annyit, hogy egesz egyszeruen azt egy testnek tekintik, amit szertartasosan ugyan, de el kell engedni, a halalt pedig az elet legtermeszetesebb reszenek tekintik. A lelek az, amivel ok foglalkoznak igazan, hisz mindket vallasban a lelekvandorlas kozponti hitvallasuk. Na nem megyek bele ebbe most jobban, csak meg kellett osztanom mai eszmefuttatasom.

Hogy konnyedebbre evezzek meg kicsit... tegnap elmentunk Enkovel koktelozni meg kilelkizni, mi szivunket nyomta. :) Jolesett nagyon, olyan parnan torokulos, hangulatos volt. Aztan kedves Rajunk (Radzsu), a szallashelytulaj fiaval meg soroztunk egyet lefekves elott. Sokat mesel nekunk magukrol, az emberekrol, nepalrol es az o rendszereikrol, mindig izgatottan hallgatjuk. Mar az angoljat is egyre jobban ertjuk, mi meg tanulunk nepaliul... haha :) Mar el tudjuk mondani a szoba szamunkat, szoval megy ez hamar... :) Tegnap peldaul kiderult, hogy az o 23 eves kora ellenere rendszeresen meditalni jar meg jogazik. Kis laza farmeros huszoneves szeme se all jol sracnak tunik, erre tessek. Mar el is ert valami olyan szintet, hogy van neki egy olyan szep nyakeke, ami mindig rajta van, es mondta, hogy, ha ideges vagy necces duhbe jovos szitu van, mindig a kezebe kapja, es ez emlekezteti ot arra, hogy hogyan cselekedjen helyesen. Na tessek. Es o csak egy csepp itt ebben a tengerben. Jo ilyen tengerben uszni, na.

A szent tehenek es majmok megusszak ...

Most nem tudok kepeket feltenni, pedig de jok keszultek ma. Kicsit frusztralt ugyan, hogy nehogy mar mindig a gepert kapkodjak, meg nem is akarok olyan kis japan turista lenni a nagyvarosban, de azert nahat megis... Olyan pillanatok, emberek, arcok, szinek, erzesek vesznek bennunket korul, hogy muszaj, akarok raktarozni beloluk boven, kezzel foghato formaban is.

Ma atkoltoztunk (igy ekezet sem lesz mar wifi hijan..), megneztuk a Durbar Square-t es a Monkey Temple-t, ami hamar kiderult, hogy miert is monkey temple az, na vajon...majd mutatok kepeket. Mas dimenzio is volt az is nagyon, onnan fentrol nezni le a nagy Kathmandura. Kozben figyelni a sarkanyeregetos nepali fiatalokat. Vannak sokan, versenyeznek. Orom nezni hogy tudnak orulni a sikeruknek. :)

Enikovel csodajo erzekunk van megtalalni a turistamentes utvonalakat, mar erzesbol megy. :) Igy egyfolytaban vegyulunk, figyelunk, beszelgetunk, orulunk. :) Hihetetlen amugy, hogy ezeken a savmentes rendszertelen utakon egymas hegyen hatan kozlekedo jarmuvek es allatok kozott jarva kelve sem serult meg meg senki. Csak ugy kapkodjuk mi is magunkat oda, ahova kell... Erzi azt hamar az ember.

El is felejtettem irni, hogy itt iszonyat hoseg van. Ma ugy volt vagy 35 fok, izzadtunk is, ahogy kell. De orultunk azert, hogy legalabb igy edzesben tudjuk magunkat tartani, hamar a kajaval nem megy... Nekunk nagyon bejon ez a nepali konyha. Vegetarianusoknak ez egy kanaan. Ugy bannak a zoldsegekkel, hogy csak na, pont meg ropog kicsit, de mar fott is, es mindezt olyan incsiklandozo szoszokkal es fuszerekkel kombinaljak, hogy jaj de jol tud esni nekunk. Szoval a jol beigert hasmenesnek meg atallasos fogyasnak meg se hire se hamva... :)

Mar nagyon keszul itt minden es mindenki a nagy kozelgo unnepre, "dasain"-nak hivjak es ez a legfontosabb hindu unnepuk, ilyenkor feje tetejere all a varos, diszitenek, piros porral meg kendovel boritanak be mindent meg mindenki megy a csaladjahoz meg videkre meg minden... Nem derult meg ki nekem pontosan, hogy mirol is szol, de azt mar peldaul tudom, hogy nagy allat-felaldozasok lesznek itt, amiktol kicsit rettegek azert. Az allatvedo vega lelkem azert fog itt csunyakat latni meg erezni. Dehat jol van, igy van biztos rendjen. A teheneknek peldaul, akik ugye szent allatok itt peldaul biztos nem kell aggodniuk. Olyan bekesen jonnek-mennek gazdatlanul az utcakat szelve, hogy hm. Kobor kutyak is vannak boven, na de kobor tehenek?!?... A majmokrol a Monkey Temple-ben nem is beszelve.

Na de most megyunk, nyakunkba vesszuk meg a Thamelt kicsit, vegyulunk. :) Szivunk meg be egy kis szmogot es nagyvarosi hangulatot, mielott megyunk megpihenni es megtisztulni Pokharaba, amit annyira istenit mindenki, hogy mar alig varom. Szerdan megyunk, egyik nemolyregi nepali haverunk a szallon mar intezi is nekunk a jegyet... :) Itt mindenki elintez mindig mindent. ASAP. :)

Már rutinosan :)

 
Sikerült belekapnunk reggel a sűrűjébe azzal, hogy fogalmunk nem volt merre vagyunk, hova tartunk, merre van az arra... Gyanús volt, hogy sehol egy turista, csak embertömegek, kiabálás, abbahagyatlan dudálás, irgalmatlan szmog, és utcai árusok hada. Sikerült bekeverednünk a helyi kathmandui lét sűrűjébe, nem a turistanegyed volt, na... Enni úgy kábé délután 3-kor ettünk először, mert nagyon beoltottak, hogy, ha egyben akarjuk magunkat tudni, érdemesebb kivárni a megfelelő helyet. Ez persze csak az elején para kicsit, amig meg nem találja az ember a helyeit.

De aztán rátaláltunk a Thamel-re is, az az a turista központ része Kathmandunak. Volt ott is minden. Megtanultunk hamar nem-et mondani, és nem elcsábulni mindentől, ami szép és olcsó. Egész egyszerűen azért, mert minden áru szép és olcsó. Gyönyörű színek, anyagok, formák és kultúrális apróságok támadnak mindenhonnan. Az étel az már más. Olcsó, de nem mindegy hol és mi. Ehhez amúgy nem kell nagy tehetség rájönni. Mondjuk az útmeni árusoktól, akik ámbár házi és frissen szedett termékeiket árulják, lehet, hogy nem kéne... Teszik ezt mindezt a kocsik, motorok, kisbuszok, riksák, biciklisek, gyalogosok, kutyák és tehenek árnyékában. Nem túlzás azt mondani, hogy a belvárosban mindezeket egyszerre megtalálni minden egyes négyzetméteren.

Kata lánytól kaptunk egy saját kezű térképet, amin nehezen igazottunk ki. De mint kiderült, csak azért, mert alig fordítva néztük... haha :) Aztán végül elkeveredtünk egy kedves kis helyre, ahol már kopogó szemekkel estünk neki az első 'dhal bhat'-unknak, ami a helyi specialitás itt. Olyannyira, hogy mindig mindenki ezt eszi. :) De nagyon bejövős. Rizs van benne, de olyan szép rikító fehér hosszúszemű, egy adag levesszerű valami, amit szósznak kell a rizsre önteni, mellé pedig zöldséges curry meg zöldséges 'pickle', az is ilyen masszás friss zöldség. Ebből egy olyan jó emberes adag 90 rúpia volt, ami úgy 220 forint. Mellé ittunk nepáli fűszeres tejes teát 25 forintért, és jót beszélgettünk is helyiekkel. Kata javasolta ezt is. Emlékeztek is rá. Kiderült, hogy szobáik is vannak. Így gyorsan összehaverkodva ki is vettünk ott egyet holnaptól. Sokkal olcsóbb. Van ágy, van fürdőszoba és melegvíz, és a kaja is olcsó. Ennél többet nem is kívánhatnánk.

Itt azért fizetünk rendesen. Otthoni áron ez is olcsó nagyon, de hamar átáll itt az ember az itteni árakra. Meg hamar nem is lesz igénye olyan dolgokra, amikre tulajdonképpen nincs is szüksége. Jólesnek persze dolgok néha, hogyisperszenem. Tegnap például hejjdenagyon kellett 2 nap utazás után egy kis hegyekre nézős, kertes, erkélyes és welcome drinkes, ingyen netes szálloda… Mára már fölösleges luxusnak tűnik az egész. Szóltunk is, hogy megyünk reggel. Egy rakás pénzt megspórolunk, jó lesz nekünk kajára. Hosszútávra tervezünk itt maradni, úgyhogy úgy is gondolkodunk a kiadásokkal.

Most is áramkimaradás lett ukmukfukk, szóval mindjárt eltűnök… Azt még el akartam mesélni, hogy ma megtudtuk, hogy nem elég az, hogy a mai napig él a kasztrendszer Nepálban, van belőlük összesen 40! A mi kis európai fejünkkel gondoltuk, hogy biztos anyagi alapon működik a rendszer, de nem. Csak és kizárólag családi alapon öröklődik, generációról generációra. Itt azontúl, hogy persze, hogy kell a pénz, csak eszközként van jelen. Nem azért kell, hogy több legyen, hogy sok legyen, mert akkor kényelmesebb, hanem azért van, hogy legyen mit enni, és, hogy legyen hol aludni. Nyugati fejjel ez nyomornak és szegénységnek tűnhet, ami itt van. De ez csak egy felszínes első benyomás lehet. Igen, szegénység van, mert tényleg az van. De itt még az idős emberek is olyan kisimult arcúak, hogy öröm nézni. Valószínűleg azért is, mert nem azzal töltik az egész életüket, hogy többre és szebbre vágynak, hanem elégedettek azzal, ami van, és szeretik azt, ami és aki körülöttük van. Szerintem nekik van igazuk. Az egyszerű bölcsességek mind a kezükben vannak.

Namaskar Nepal !!

  
Ezt a tegnapi érkezés után akartam, csak a 'loadshedding'-gel már nem tudtam elküldeni... Az az áramkimaradás, amiből van itt bőven. De van generátor meg gyertya meg elemlámpa, mikor mi, semmi pánik. :)

Nahát szóval hát, itt ülök Kathmandunak a legeslegközepén egy szálloda kicsi otthonos aulájában, és bőszen próbálom meggyőzni magam arról, hogy mi bizony már itt vagyunk. Hisszük vagy sem. Ez egy csoda. Az az egész ÚT, amit már bejártunk július óta. Az a pikkpakk 36 óra, amit magunk mögött tudhatunk az idejutás minden bábeli zűrzavarával, izgalmával, örömével, 12 órás indiai tranzit lounge-ban kitartóan indulásra várásával... közös impulzív kitöréseivel, örömködéseivel... Itt vagyunk, na. Nyitottan, rugalmasan és mindenre készen. Ez itt bizony Nepál, az ott a teraszról pedig az ott a Himalája, na. Nem is hiszem el se akkor se. És tényleg csak hinni kellett benne, és megülni az utunkat.