Namaste Nepal. Ma van az utolso estenk itt. Holnap reggel var rank Bangkok. Annyit kaptunk itt az elmult ket honapban, hogy ez a holnapi indulas semmikepp sem a vege valaminek, annal inkabb a kezdete valami masnak. Ma reggel meg elefanthaton bandukoltunk a dszungelben lenn delen, lobogott a hajunk vegig folyoparton felszaguldoztunk helyiesen a fovarosba, most meg mar marad nekunk a pislogas, hogy ez hihetetlen, hogy ennyire jo volt, van, lesz nekunk.Annyi de annyi megosztanivalom van mar, hogy nagyon megteloben fejben a memoriakartyam, csak nagyon nem volt lehetosegem az elmult hetekben kapcsolatfenntartani a videki levegon. De mar dolgozom rajta a laptopon, ide is csak ideer. Ezek a kepek csak toredeknyi pillanatok az elmult hetekbol. En most akkor el is hallgatnek. Meg muszaj elbucsuztatnunk magunkat egy kis `rakshi`-val, ami kolespalinka fele helyi kepzodmeny, es mi meg szeretjuk am, pusztan tradicionalis szempontokbol.
Draga Csillukam.Nem fekszem le soha ugy,hogy ne nezzem meg ,nem irtal e valamit.Nagy oromomre csodalatos kepekkel leptel meg bennunket.Mar valoszinu,hogy uton vagytok,szerencses megerkezest kivanok,es a boldogsag ragyogja be minden napotokat,es a mosoly soha elne hagyja az arcotokat.
VálaszTörlés