A mennybejutás ára - 2. rész

Na szóval, most másnap reggel van. Kezdődik a négynapos hosszú hétvégénk, ugyanis hétfőn meg kedden kínai újévezés van itt, fejenállás, földindulás. Elég tetemes kis kínai kommuna él itt nemcsak Kuala Lumpurban, de úgy egész Malájziában. Na szóval most úgy kábé már egy hónapja minden a kínai újév körül pörög-forog. Díszek, színek, szagok, ajándékok, rendezvények, ráhangolódások, ameddig a szem ellát.

Hihetetlen amúgy a maláj naptár, havi szinten van tele piros betűs ünnepekkel. Az ok prózai. Itt miden vallás kellő figyelmet, tiszteletet és munkaszüneti napot kap. Decemberben minden a karácsony és a szilveszter körül forgott a keresztény lelkűeknek, majd januárban piros lampionokba borult a város, a kínai negyedekben elviselhetetlen bűzű ünnepekre kínáló kajákkal a kínai újévre készülődve. Tényleg elég bűzös itt a kínai kaja. Persze nem a szuperpuccos étteremekre gondolok itt, mert az még pont nem esett utunkba. De akárhol megfordultunk eddig kínai kaja hatókörében, az gázos szagú volt. Valami nagyon gusztustalan alapanyagokat használnak, ami kifőzve csak fokozza a bűzorgiát. Bár, igazából a múltkor volt szerencsénk egy rendes kis jóvágású kínai étterembe betérni egy kedves nem oly rég megismert magyar párral. Ők is igyekeznek vegán élni, mi meg pláne, így ők ajánlották ezt a vega éttermet. Hát, az mondjuk ízingerhullám volt rendesen. Az előételtől a főételen át a desszertig. Annyira sokkal kreatívabb a vega konyha amúgy. Kitalálni, hogy az a sokcsillió friss ízletes tápláló ropogós zöldség- és gyümölcsfélével mit hogy mivel mennyire hányféle és pont milyen fűszerrel és gabonával és szószmósszal tálalni, hogy minél annál gusztábban nem csak kinézzen, de tovább is akarjuk a szánkban forgatni, ízlelni. Na, ilyenekkel aztán pikkpakk le lehet venni bennünket a lábunkról. És ez is például kínai konyha volt. Az is sokszínű.

Visszatérve a maláj naptárra. Minden hónapban érheti az embert valami meglepi szabadnap, ami amúgy tökjó. Na meg persze érdekes is, mert egyúttal fel is hívja a messziről jött ember pislogó figyelmét, hogy nahát, mennyiféle emberek vagyunk, mennyi mindenben hiszünk, mennyire más fontos nekünk, és mennyire mégis egy ég alatt élünk, és egy nappal kelünk-fekszünk.

A muszlim ünnepek, a hindu ünnepek, a zsidó ünnepek, a keresztény ünnepek, a mindenféle kínai ünnepek itt mind jeleskednek szépen sorjában. Egyrészt mindenki ünnepli a sajátját, na meg hát, ha már úgyis pont olyan sokan ünneplik azt a sok többit is, sokan kedvet kapnak, és beasszimilálódnak ideiglenesen mindenfélékbe, főleg, ha buli meg leértékelés meg éljenzés meg akció meg örömködés meg költekezhetőség is jár mellé. Akkor pláne.

Kuala Lumpur öle amúgy olyan szinten leírhatatlanul felszínes rongyrázó a végsőkig fogyasztói társadalmat rejt, hogy jobban már nem is lehetne az. De tényleg addig mennek el amúgy, hogy tényleg az az érzésem, hogy innen már nincs tovább, ez a max. A karcolók meg a pucc meg a flanc meg a Gucci meg a Chanel meg a Prada meg a többi haver, akik nélkül nem élet az élet, azok mind mindenhol ott vannak. De nem ám van nekik egy komplexum vagy egy utca vagy valami, hogy oda járhatnak azok, akik érzik, hogy ettől fontosabbak, nem ám csak úgy ennyivel intézik el. Kettőt nem kell fordulni, biztos, hogy van egy valahol szemtávolságban. Plaza szinte minden nap nyílik egy. Ilyen szuperpucc kondó, mint a mienk pedig mondjuk minden másnap. Minden tele van építkezéssel, fúrással, faragással. Aztán csak úgy pikkpakk felhúzzák őket jó nagy vonzó külsővel meg flanccal, úgy kábé 10 éve alatt leamortizálják, majd hagyják sorsára, úgyis csak egy-egy évre lakják őket jobban kereső nyugatról idáig fújt dolgozók. Közben meg úgyis megnyílt már egy rakás másik, minek odafigyelni az előzőre, ha van már szebb meg jobb meg még fullosabb.

Ez nem volt valami pozitív, mi? Csak most kicsit fel lettem zaklatva, és ez pont kikívánkozott. Mindjárt írom a zaklatás okát, csak még annyit, hogy amúgy meg tényleg jól vagyunk itt meg minden erre a félévre. Az a fél év pont szuper, mert amúgy csodálatosan gyönyörű trópusi szépségei vannak fellelhető közelségben, a környező filléres repülőutakkal megközelíthetőségben levő környező csodavilágokról nem is beszélve. Nagy vágyaink közt szerepel Szingapúr, Vietnám, Laosz, Kambodzsa, Indonézia......... meg ameddig csak visz a szél. Tegnap este a kollégákkal sörözés közben pedig egy egész kis társaság szerveződött Burma felé utazási vággyal. Na az lenne még csak a durva. Az tényleg nem olyan turistalepte reklámország. Imádnánk. Úgyhogy az a fonal is beindul.

Na szóval, muszáj volt gyorsan nagyon pozitívkodnom, mert ez itt most nekünk a sok szépség között pont a kellős közepén mindennek pont csodaklassz. Tökjó munkánk van, élvezzük is, jól is keresünk vele, megkeressük ezekre az utazásokra valót, amit most sehol máshol nem tudnánk ennyi idő alatt. És, ha mégis felgyülemlene valami nem odaillő, beszállunk a liftbe, megnyomjuk a 20-ast, elmerülünk két pálma között a medencében, majd felnézünk, belehunyorítunk a napba, mély levegő, és azt mondjuk, na jóóó.

:)

Megint mennem kell, de folytatása mindig következik ...