Adj egy ötöst - még 2 nap

Eni, megcsináltuuuk.

Két magával ragadó nyelvtani ismétléssel együttjáró falat lefejelés között sikerült megálmodni a nagy kiköltözős-ajándékolós-hazamenős hadművelet szakaszait a mai nap folyamán.

Én ugye csütörtökön szállok, szállok fel magasra. Így rendhagyó módon ma már ismétlő tesztelés, holnap meg holnapután pedig élesben nyomjuk az írást, olvasásos meg hallás utáni szövegértést, nyelvtani kihívásokat meg magasröptű angolos eszmecserét a szenteimmel.

Na de közben azért már bevallom hősiesen, nem egyszerű ám konstans hazamenetel okozta izgalmi állapotban meg különben is már csak fél lábbal itt nagyon okosnak és kiegyensúlyozottnak lenni. Na de tartom ám magam. Azért mégiscsak, nna.

Azért ma rendesen le lett tesztelve az ideg- és türelemrendszerem 8.34-től délután 5.26-ig. Jelentem, köszöni szépen, vágyik már az agyolvonó kúrára, kell az már neki. Mert fogy ám már, és fél használni.

Na de mindezek után kicsit kiborulva, de törve nem. Lányok előkapták a rés a pajzsot, és harcra fel, irány a kézműves piac. Örömet okozni hadművelet indul.

Közben meg persze kivel fut össze az ember fia lánya a nagy Malájziának a Kuala Lumpurjának a kézműves piacában?? A Németh László-s kedves volt kolléganőjével és a párjával. Nagyon kellemes megtörése volt ám ez az izgalmas kimerülésemnek. Kaptam egy kis otthon szelét megint csak.

Na de...

Nincs megállás. Boltok fixen zárnak. Ha azt mondja 9.30, akkor azért 8.54-kor már ne nagyon kiváncsiskodjál befelé, jhóóó?!

Így megszívtam magam, nem hagyom ám, hogy legalább egy kicsit ne örüljön a család minden apraja nagyja. Hajrá. Lista készen volt ám, úgy szépen ki is került a táskából, memóriámat tesztelve...hááát, merész vállalkozás volt ma ilyet kérni tőlem, de jól van, legyen.

Lett is.

Elégedett vagyok. Mostmár csak érkezni akarok és mosolygós ismerős arcokat ölelgetni akarok.

Ja, és csak nem már holnap reggel azzal nyomulok, hogy "bocsi, holnap repülök haza meg minden". Az annyira nem rossz most nekem.

És Boldog Nevének a Napját Szabának, Drága Kedves Bátyámnak!

(Azt már hadd ne is részletezzem, hogy mennyire megértő fülekre találtam, amikor szembesítettem arab csemetéimet a puszta ténnyel, hogy mifelénk nem hogy nagy esemény a születésünk pillanata minden évben, még a nevünket is ajnározzuk legalább egyszer egy évben. :) Mert a mienk. :)