2009. július 15., szerda

Jemen utca 15, Jemen

Csak eszembe jutott egy minapi elmélkedésem. A szemem elé került az egyik része a "Jóbarátok"-nak, amelyikben Chandler Janice-től próbált volna ikszedjére megszabadulni. Gondolta, hogy csakúgy "te jobbat érdemelsz" meg "nem veled van a gond, hanem velem" szövegekkel nem fog menni, hát valami nekünk nagyon vicces idióta, de még talán hihető helyzetet kell produkálnia.

Erre a sorozat megírói fejéből az az ötlet pattant ki, hogy adja elő, hogy őt most valami nagyon lehetetlen nevű országba helyezik át, ami szinte alig van a térképen, és onnan ki tudja, hogy mikor s hogy keveredik majd vissza. És rendesen körbelett humorizálva ez az ország, hogy milyen vicces, hogy Chandler most odamegy, amikor azt sem tudja senkinem se, hogy melyik felén van a bolygónknak.

Ez volt Jemen. És össznépi fetrengést okozott akkor, hogy Chandler azt a címet adta meg Janice-nek, hogy Jemen utca 15, Jemen. És ez valamiért akkor tényleg vicces volt. Főleg azért, mert én sem tudtam nagyon elhelyezni a térképen. Nyilván ment volna, ha nagyon akarom. De maradt csak egy vicces, lehetetlen nevű tőlünk távól álló ország, ahová biztos nem helyeznének át senkit, na.

Erre hova sodródom... Bele a muszlim világ netovábbjába. És mostmár több kedves jemeni diákot is magam mögött tudhatok. Így már nem csak úgy szárazon csukott szemmel is el tudom helyezni a térképen, hanem tudok kicsit többet a fővárosáról is, Szanaa-ról, meg az emberek szokásairól, mindennapi életéről, ételeikről. Reggelire például nagy kedvencük egy olyan tömény babos csoda, amit magyarosan írva "full"-nak ejtenek ki, és meg is kóstolhattuk ám, bibibíí.

Meg még sok egyéb fincsiséget is, ugyanis nemrégen volt nálunk olyan, hogy "Nemzetközi ételek napja". És ennek a mi iskolánkban bizony jelentése van ám...nem kicsi. Kis világfalu vagyunk mi ott az ikertornyokra rálátva egy irodaház második emeletén.

Már csak a csoportjaim önmagukban felérnek azzal. Délelőtt vagyunk összesen 8-an, de öröm nézni a felállást. Szomália, Szaúd-Arábia, Líbia, Franciaország, no és persze Magyarország mind képviseltetik magukat. A déli csoportba még becsusszan egy ománi születésű Katar-ban élő srác. Majd a délutáni kedves férfifogat szaúdi és líbiai felhozatallal.

Azt az apróságot nem is írtam, hogy vannak ám nálunk még Kínából és Koreából is. Az én francia diákom persze az egyetlen fehér ember a diákok körében. Helyes, nyitott lány, a maga tunéziai barátjával. Miatta jött Malájziába, mert most pont ideküldték a pasit.

Na de, majd mesélek meg képek meg minden, de most megyek elteszem magam holnapra, hogy minél előbb világgá kiálthassam, hogy "Juhhhééé, két hét múlva repülööööök." :D

1 megjegyzés:

Anyszi írta...

"Az apro oromok olyanok mint az utszeli viragok,csak azok talalnak rajuk akik igazan keresik oket."