Tűz van - még 10 nap

És tényleg mi van, ha az van? Elgondolkodtató. Ez már megint az a persze, ilyen úgyis csak mással történik meg, velem már csak nem, mi... Hm.

Tegnap itt ülök nagy harmónikusan magamnak pötyögve meg zenélve meg vasárnapi hangulatot élvezve, mire irgalmatlan fülsüketítő zaj zavar be a folyosón. Tűzriasztó. De nem kicsit. Ilyenkor mi van? Maradunk a harmóniától bekábult pozíciónkban, és várjuk, hogy a pillanatnyi kizökkentésnek vége legyen, mert ez ugye úgyis elmúlik, vagy... elkezdünk azon forogni, hogy vajon van-e tényleg reális esélye annak, hogy ez most igaziból az, aminek hallatszik.

De persze nem kell messzire mennünk a reális esélyeket fejtegető mentális alagúton, mire fejbevág a felismerés, konsziderálva azt a leírhatatlan mennyiségű dohányost itt Kuala Lumpurban, akikért nem mennék tűzbe, hogy nem gyújtanának fel egy egész kondomíniumot akarva-akaratlan... nyilván akaratlanul, csak elkapott a hév. De előfordul, na.

Jó, akkor viszont "B" terv. Tűz van tényleg, na és akkor mi van, tényleg?? Hm??

Merthogy pont elég fejtörést okoz nekem ezekben a napokban azon töprengeni, hogy mit vigyek haza, meg mit hagyjak itt, meg mi az, amivel nem tudom, mit kezdjek. Mert ugye közben ki is költözünk innen, meg haza is megyek, meg nem is, mert szeptemberben jövök is vissza, de már másik lakásba. Ami először tulajdonképpen csak egy szálló lesz, mert váltás lakás még nincs szem előtt. Tehát ez végül is nyaralás is, meg nem is, meg egyszer úgyis majd végül egy szál bőrönddel kell hazajutnom, így egyszer úgyis el kell kezdeni a szelektálást, akkor miért is ne mindjárt az elején... ó jaj.

Erre most akkor tűz van, és akkor most innen ki kell magam evakuálni perceken belül azzal, amit épp ér a kezem meg az eszem. A szívemre már nincs idő persze.

De akkor most komolyan mit vigyek?? Semmi nulla. Ilyenkor hagyja el a szegény árvát a józan ész. Most így utólag persze nagyon okosan már simán vágom, hogy útlevél meg laptop meg pénz, dehát amikor eksön van, akkor biza nem biztos, hogy pont ráérek okosnak lenni.

Erre ma, a feltételes mód egyik igen közkedvelt verzióját gyakoroltatva diákjaimmal vittem be játéknak egy olyan társasjáték-szerűt, amin az egyik kérdés ezek után már sejthető, hogy mi volt... "Ha lángokban állna az otthonod, és a családod minden tagja már biztonságban lenne, mi lenne az az egyetlen dolog, amiért mégis visszamennél, ha tehetnéd??" Hm.

Jöttek ám az érdekes, de legtöbbször előrelátott válaszok, mire Shima-mhoz jutok a kérdéssel. Ő az egyik teljesen lefedett szaúdi hölgyem, akit már a szaúdi klubban is tanítottam, abban a külön épületben, ahol felfedik nekünk az arcukat és a hajukat, mivel csak ők, nők vannak.

Azt hittem, keresve se nagyon talál majd egy választ a drága, mert igen szégyenlősen zavarban tud lenni az angolja miatt, és nem vállalja ám fel csak úgy a bizonytalan válaszait. Mire tanárnőt meglependő, már jött is felém a határozott tekintet, hogy persze, hogy tudja, mi lenne az első mentenivalója, az "abaya"-ja és az arc- és hajfedő kendője... És milyen igaza van. Ezzel is csak engem igazol a tegnapi bejegyzésem után. Hogy ezek az emberek mennyire őszintén hisznek abban, amiben hisznek. Nem az ékszerei meg a Gucci meg a Prada táskái meg útlevele meg legtöbbször bankkártyájuk híján tetemes készpénze az, ami nélkül ő szerinte bajban lenne, hanem a hitét legerősebben szimbolizáló lefedettsége.

De nekem most persze marad a laptop elsőként a mentenivalók toplistáján, figyelembe véve azt az igen tetemes mennyiségű képes megnyílvánulását az elmúlt 10 hónapnak, amit csak ő rejt.

És azt hiszem, a költözéssel kapcsolatban új perspektívát nyitok. Gondoljam azt, hogy tűz van. Csak kicsit több időm van, de akkor is tűz van. Mi az, ami nélkül nem tudok élni, és amire igazán szükségem van?? Félelmetes, hogy az eme kérdésre válasz őszinte lista igen kurta. Akkor meg??