2009. február 28., szombat
2009. február 22., vasárnap
2009. február 6., péntek
Kinek epre-kinek papajája-kinek datolyája - első szösszenet
Nna, ez már igen, ez igen kis kellemes kiruccanássá kerekedett. Enikőkével amúgy már nagyon megy nekünk az útszervezés, bárhová, bármennyi időről is legyen szó. Ebből is tök jól kihoztuk. Szombat délelőtt még jegyvásárlás, úszás, edzés, pakolászás, délután ablakon kibambulós-átdumcsizós Tanah Rata-ba zötyögés. A busz amúgy a vártnál valami klasszisokkal hiperebb volt, mint vártuk. Olyan komoly verseny van a cégek között, és annyi átláthatatlan rengeteg társaság van, hogy már azt sem tudják mivel kontrázzanak rá a másikra. Mi meg csak befizetünk valami igazán nem sok pénzt, eleve jóval kevesebbet, mint otthon, hátradőlünk a bársonyos üléseken, és tesztelgetjük azt a néhány előkerült kart, hogy mi mire való, mikor kiderül, hogy még olyan rendes beépített lábtartó is van, hogy nehogy már ne legyen kényelmes. Én ilyet még nem is láttam, még repülőn se nem se. Felszálláshoz felkészültünk, vészkijáratokat megtaláltuk, zajos gyerkőcöket bemértük, mély levegőt vettünk, majd irány fel legalább 1600 méterig, Cameron Highlands-be, ahol ingyen osztogatják a friss levegőt.
És tényleg volt. Jutott bőven friss levegő égszakadással és földindulással párosítva. Nem lehet mindent, na. Így megy ez a trópusokon. A buszpályaudvaron meg már meglepiből vártak is bennünket a szállásról ingyenes transzfer címen. Fú de izgi - gondoltuk - olcsó szállás, és még visznek is. És vittek is ám, legalább egy teljes sarokkal arrébb, haha. Egész rendben volt amúgy a szállásunk, láttunk mi már sok mindent. Csak valami irdatlan beazonosíthatatlan szag volt benn. Szerintünk megfejtettük, nagyon olcsó szúnyogírtó lehetett, amivel pont azért nem is bántak csínján. Na de, nem volt szúnyog.. jéjj.
Megint jól kinéztük a party hostelünket tele sok-sok jókedélyű érdekes hátizsákos útonállóval. Mire a terepet ismételten felmérve, maradtunk a mi jól bevált kölcsönösen értékelt társaságunknál. Olyan remekbeszabott kis indiai menüt találtunk magunknak egy sarokkal odébb, olyan szép színes vegyes bazár vega indiai fűszerezésű menü, amit ezúttal banánlevélen tálaltak nekünk. Hát nem hagytunk sok munkát a banánlevél-mosogató kedves indiai hölgynek. Biztos volt olyan szerintem. Tuti, hogy újrahasználják őket, jó kis masszív pálma levél ez, sok jó ember jól lakhat róla. :)
Majd a trópusi égszakadást leöblítettük egy jó pofa helyi sör mellett billiárdozva egy olyan asztalon, amit már valószínűleg akkor elkészítettek, amikor mi még a cumisüveggel egyensúlyoztunk. De buli volt nagyon, elszórakoztattuk egymást, félig fedetten, ilyen pókhálós kis hippi kocsma-félében már egy sörtől is kellemesen elrötyörészve. Izgatottan a holnapra is készülve, ahol - gondoltuk - végre megint nyakunkba vesszük kicsit a természetet. A nepáli chitwani nemzeti parkos kiruccanás után most megint befizettünk egy szervezett murira. Fura amúgy nekünk ez az előre lezsírozott program-rendszer, eléggé spontán természetűek vagyunk, többnyire arra megyünk, amerre az ösztöneink, a szívünk és végül, de nem utolsósorban az eszünk is vezényel. Na de most kitaláltuk, hogy legyen nekünk megint kényelmes az egész heti munka után, csak úgy hadd vigyenek bennünket.
Az éjszaka egész kellemesen telt, füldugóval azért sokkal előreláthatóbb az élet. :) Például mindig tudom, hogy fogok aludni, és másnap nem leszek mosott izé, és ez jó. Ez tuti bevált módszer.
Na de, vittek is ám bennünket másnap hanyatt-homlok. Gyűjtögettük is a bandát rendesen reggel, itt egy indiai pár, ott egy németes-hollandos kitudjamilyen, hopp egy kínai tinédzseres triumvirátus, na meg még elöl is van egy hely, de kínai nőies méretekben számítva jó lesz az persze kettőnek is, így oda is került egy minden bizonnyal kínai csajos duett. Na így indultunk mi szépen neki a hegyek völgyek közé egész napos kalandtúra - programra. :)
A sofőr Mike volt, akinek a neve alapján jól meg lehetne tippelgetni, hogy milyen nemzetiségű... és ugye, hogy mindenki indiait mondana?! :) Na ugyehogy ... :) Szóval Mike volt - mint kiderült - a mindenesünk. A soförtől kezdve, az idegenvezetőn és a vicces vőféjen át ahhoz a személyig, akit folyamatosan kerülgethettünk, hogy ne nagyon az ő cigijeinek a füstjét kapkodjuk már, ha idáig eljöttünk friss levegőért. Na de, tényleg jó fej volt, meg nagyon akarta, hogy nekünk jó legyen, a pénzünket "ledolgozzuk". Teaültetvények, dzsungeltúra a nem is dzsungelben, mert azt nem is úgy hívjákban, meg teagyártás nagyüzemben, meg Orang Asli törzsi emberek otthonába betörés, kínos érzés, majd jól feloldódás... volt ott minden.
...
Folytatása következik.
=)
És tényleg volt. Jutott bőven friss levegő égszakadással és földindulással párosítva. Nem lehet mindent, na. Így megy ez a trópusokon. A buszpályaudvaron meg már meglepiből vártak is bennünket a szállásról ingyenes transzfer címen. Fú de izgi - gondoltuk - olcsó szállás, és még visznek is. És vittek is ám, legalább egy teljes sarokkal arrébb, haha. Egész rendben volt amúgy a szállásunk, láttunk mi már sok mindent. Csak valami irdatlan beazonosíthatatlan szag volt benn. Szerintünk megfejtettük, nagyon olcsó szúnyogírtó lehetett, amivel pont azért nem is bántak csínján. Na de, nem volt szúnyog.. jéjj.
Megint jól kinéztük a party hostelünket tele sok-sok jókedélyű érdekes hátizsákos útonállóval. Mire a terepet ismételten felmérve, maradtunk a mi jól bevált kölcsönösen értékelt társaságunknál. Olyan remekbeszabott kis indiai menüt találtunk magunknak egy sarokkal odébb, olyan szép színes vegyes bazár vega indiai fűszerezésű menü, amit ezúttal banánlevélen tálaltak nekünk. Hát nem hagytunk sok munkát a banánlevél-mosogató kedves indiai hölgynek. Biztos volt olyan szerintem. Tuti, hogy újrahasználják őket, jó kis masszív pálma levél ez, sok jó ember jól lakhat róla. :)
Majd a trópusi égszakadást leöblítettük egy jó pofa helyi sör mellett billiárdozva egy olyan asztalon, amit már valószínűleg akkor elkészítettek, amikor mi még a cumisüveggel egyensúlyoztunk. De buli volt nagyon, elszórakoztattuk egymást, félig fedetten, ilyen pókhálós kis hippi kocsma-félében már egy sörtől is kellemesen elrötyörészve. Izgatottan a holnapra is készülve, ahol - gondoltuk - végre megint nyakunkba vesszük kicsit a természetet. A nepáli chitwani nemzeti parkos kiruccanás után most megint befizettünk egy szervezett murira. Fura amúgy nekünk ez az előre lezsírozott program-rendszer, eléggé spontán természetűek vagyunk, többnyire arra megyünk, amerre az ösztöneink, a szívünk és végül, de nem utolsósorban az eszünk is vezényel. Na de most kitaláltuk, hogy legyen nekünk megint kényelmes az egész heti munka után, csak úgy hadd vigyenek bennünket.
Az éjszaka egész kellemesen telt, füldugóval azért sokkal előreláthatóbb az élet. :) Például mindig tudom, hogy fogok aludni, és másnap nem leszek mosott izé, és ez jó. Ez tuti bevált módszer.
Na de, vittek is ám bennünket másnap hanyatt-homlok. Gyűjtögettük is a bandát rendesen reggel, itt egy indiai pár, ott egy németes-hollandos kitudjamilyen, hopp egy kínai tinédzseres triumvirátus, na meg még elöl is van egy hely, de kínai nőies méretekben számítva jó lesz az persze kettőnek is, így oda is került egy minden bizonnyal kínai csajos duett. Na így indultunk mi szépen neki a hegyek völgyek közé egész napos kalandtúra - programra. :)
A sofőr Mike volt, akinek a neve alapján jól meg lehetne tippelgetni, hogy milyen nemzetiségű... és ugye, hogy mindenki indiait mondana?! :) Na ugyehogy ... :) Szóval Mike volt - mint kiderült - a mindenesünk. A soförtől kezdve, az idegenvezetőn és a vicces vőféjen át ahhoz a személyig, akit folyamatosan kerülgethettünk, hogy ne nagyon az ő cigijeinek a füstjét kapkodjuk már, ha idáig eljöttünk friss levegőért. Na de, tényleg jó fej volt, meg nagyon akarta, hogy nekünk jó legyen, a pénzünket "ledolgozzuk". Teaültetvények, dzsungeltúra a nem is dzsungelben, mert azt nem is úgy hívjákban, meg teagyártás nagyüzemben, meg Orang Asli törzsi emberek otthonába betörés, kínos érzés, majd jól feloldódás... volt ott minden.
...
Folytatása következik.
=)
2009. február 4., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
