Szigetelek

Azt ám. A következő napok a Hajógyári sziget szívében zajlanak majd. Földön-vizen-levegőben. Önfeledten. Fesztiválhangulatban.

Imádok itthon lenni. Ezek az arcok, mosolyok, illatok, színek, ételek, nevetések, beszélgetések, eszmecserélések a családdal, barátokkal... annyira hiányoztak. Már csak Drága Édes Anyum hiányzik nagyon, de hozzá is repülök hamar...

És tartozom egy vallomással.

Szerelmes vagyok Budapestbe. Már sokadik látásra persze. De még mindig megmozdul valami. Nem kicsit. Ez a kultúrával és történelemmel gazdagon átitatott város az izgalmas és mind más színű kerületeivel, hangulataival magával ragadó.

Napokig tudnék csak úgy bolyongani itt magasba nézve, az épületek tetejét csodálva, ahogy összeröffennek a bárányfelhőkkel. Ez amilyen szentimentális, olyan is. Hadd legyen.

Annyira fantasztikus érzés vágyni azután, ami a miénk.

Hát csak vággyunk. Hogy annál jobban örüljünk, amikor rájövünk, hogy dehát ez mind a mienk... jéjj. :)