Még a szívárványhoz kapcsolódva...
Tavalyi tanév végén az egyik kis 5.-es csoportnak bevittem a 'Somewhere over the rainbow'-t (mindig is imádtam ezt a dalt), miután megnéztük az 'Óz, a csodák csodája'-t. Fejtegettük a szöveget és éneketük együtt. Utána arról beszélgettünk, hogy kinek mi lenne az, amit valahol a szívárványon túl találni szeretne... Édesek voltak nagyon, belelkesedtek, sokat előhozott belőlük, sok mindent megtudtam róluk, bár az már az utolsó óránk volt együtt... :(
Majd az évzárókor az egyik kislány a csoportból megkeresett engem egy nagyon kedves ajándékkal és egy üzenettel egy üdvözlőlapon, amit soha el nem felejtek.
"Azt kívánom, hogy találja meg a saját kis szívárványbeli világát!"
Szemeim és lelkem nem maradt szárazon. Ebben minden benne van, mit kívánni lehet.
2008. szeptember 28., vasárnap
2008. szeptember 27., szombat
2008. szeptember 22., hétfő
Csilla készül(ne) Nepálba
... lehetne az új címem ... Mert Csilla úgy készülne már Nepálba. Bármennyire is nem hiszi el, hogy holnaptól már azt mondja majd 'Jövő héten indulunk!', azért mégiscsak itt van az a 4 vaskos jegy kiállítva, hivatalosítva... 2szer 2. Kieven keresztül utazunk majd ugyanis Delhibe, ahol egy igen kellemes egész napos út után tölthetünk majd ébren egy éjszakát... mígnem csak megérkezünk Kathmanduba október 2-án (csütörtökön) délután 4 óra tájékában. Ott pedig minden bizonnyal egy igen kedves nepáli fiatalember tartja majd nekünk a 'Csilla Sallai' táblát... Ámbár noha mindezt elektronikusan intéztük, de mégis azt gondolom, hogy ő azért még ott lesz. Az első próbája Nepálnak. :) És persze nekünk is, ha nem várnak bennünket.
Bár én már egyre nyitottabb és rugalmasabb vagyok. Tényleg nem lepődöm meg semmin, és jöhet bármi, úgy igazán.
Magunk miatt megyünk, adni akarunk, kapni akarunk, Ott Akarunk Lenni. Kicsire pedig nem adunk. A probléma nem ott kezdődik.
Szóval visszatérve, még egyelőre csak készülnék, mert nagyon keményen celtázom még, de méghogy. Azóta gyűlt még 'meets' órám és 'pass' házi dolgozatom, szóval jól vagyok. De a múlt hét az rendesen durva volt, rendesen stresszes. Nem részletezem... túl vagyok rajta, elégedetten. Bár a pénteki és szombati celta összeröffenésekből nem vettem ki a részem, fizikailag nem voltam képes rá. Csendet akartam, józanságot akartam, gondolkozni és dolgozni akartam. Sikerült. :) Érek és érek napról napra. :) Magam is meglepődtem, hogy ezt választottam kedves és jófej sokattanult English-speaker kollégáimmal pörgés helyett. Mára már azt hittem, hogy de jó, akkor több kedves meghívást már nem kell visszautasítanom... mire délután kedves Sophia darling írja, hogy ugorjunk már el egy pohárra. Én meg nem, nem és nem. Megfurcsultam most kicsit. Nem csoda persze. Csak mondom.
Szóval megyünk oda a nagy messze Enkőkével, és terveink szerint megváltjuk a világot kicsit. :) Esélyes, hogy csak a sajátunkat, ami által több jut másoknak is, de nekünk az már nagyon jó lesz.
A jövő hét azért sűrű lesz rendesen. Hétfőn este utsó oltás vár rám egy Hepatitis A+B személyében. Keddem benyújtom az utolsó házidolim és letanítom az utolsó órám. Zittem is ellátogat búcsútvenni kedden, ami nagyon jó hír. Ők is utaznak, végül Anglia az uticél, mesél majd sokat. Akkor például biztos, hogy folyik majd a sör meg a cider. :)
Szerdán Enkőkével ülünk össze nagygyűlésre..:) Osztunk, szorzunk, kivonunk és hozzáadunk..:) Ciderrel fokozhatjuk például azt is, ugyehogy? ;)
Csütörtökön készülök egy ilyen kis elbúcsuzós nem obzervált órára a csoporttal. Pénteken végzünk, eredményhirdetés, könnyes búcsúk, este mámor.
Hétvégén majd' kétévnyi cuccot kell hazarepíteni alig 240 km-re, haza. Utána hétfőn még egy búcsú fogorvos, kedden látogatás egy Rinpoche-hoz, még a szülinapi ajándékom kedves Benkő Zsolt barátomtól. :) Szerdán pedig indul a szállj, szállj, szállj fel magasra...
Mindeközben pedig Csilla készül(ne) Nepálba.
Bár én már egyre nyitottabb és rugalmasabb vagyok. Tényleg nem lepődöm meg semmin, és jöhet bármi, úgy igazán.
Magunk miatt megyünk, adni akarunk, kapni akarunk, Ott Akarunk Lenni. Kicsire pedig nem adunk. A probléma nem ott kezdődik.
Szóval visszatérve, még egyelőre csak készülnék, mert nagyon keményen celtázom még, de méghogy. Azóta gyűlt még 'meets' órám és 'pass' házi dolgozatom, szóval jól vagyok. De a múlt hét az rendesen durva volt, rendesen stresszes. Nem részletezem... túl vagyok rajta, elégedetten. Bár a pénteki és szombati celta összeröffenésekből nem vettem ki a részem, fizikailag nem voltam képes rá. Csendet akartam, józanságot akartam, gondolkozni és dolgozni akartam. Sikerült. :) Érek és érek napról napra. :) Magam is meglepődtem, hogy ezt választottam kedves és jófej sokattanult English-speaker kollégáimmal pörgés helyett. Mára már azt hittem, hogy de jó, akkor több kedves meghívást már nem kell visszautasítanom... mire délután kedves Sophia darling írja, hogy ugorjunk már el egy pohárra. Én meg nem, nem és nem. Megfurcsultam most kicsit. Nem csoda persze. Csak mondom.
Szóval megyünk oda a nagy messze Enkőkével, és terveink szerint megváltjuk a világot kicsit. :) Esélyes, hogy csak a sajátunkat, ami által több jut másoknak is, de nekünk az már nagyon jó lesz.
A jövő hét azért sűrű lesz rendesen. Hétfőn este utsó oltás vár rám egy Hepatitis A+B személyében. Keddem benyújtom az utolsó házidolim és letanítom az utolsó órám. Zittem is ellátogat búcsútvenni kedden, ami nagyon jó hír. Ők is utaznak, végül Anglia az uticél, mesél majd sokat. Akkor például biztos, hogy folyik majd a sör meg a cider. :)
Szerdán Enkőkével ülünk össze nagygyűlésre..:) Osztunk, szorzunk, kivonunk és hozzáadunk..:) Ciderrel fokozhatjuk például azt is, ugyehogy? ;)
Csütörtökön készülök egy ilyen kis elbúcsuzós nem obzervált órára a csoporttal. Pénteken végzünk, eredményhirdetés, könnyes búcsúk, este mámor.
Hétvégén majd' kétévnyi cuccot kell hazarepíteni alig 240 km-re, haza. Utána hétfőn még egy búcsú fogorvos, kedden látogatás egy Rinpoche-hoz, még a szülinapi ajándékom kedves Benkő Zsolt barátomtól. :) Szerdán pedig indul a szállj, szállj, szállj fel magasra...
Mindeközben pedig Csilla készül(ne) Nepálba.
2008. szeptember 14., vasárnap
Félúton ... mindenhogyan ...
Szóval szóval ...
'Pass' lett az első assignmentem, és 'meets' az első 5 órám, ami csodajóhír ám... Nagy dolgok ám ezek a celta világában. Meg is ünnepeltük ezt az elmúlt felet mindahányan tegnap cigányzenére fesztiválozva... nagy roma lett seccperc alatt az egész English-speaker társaság... bár nem nagyon értették páran, hogy mi is az, amit annyira élveznek. Én meg nem nagyon értettem, hogy mit kell az élő örömzenén érteni, azt csak úgy élvezni kell és kész... Na de, kitomboltuk magunkat.
Sokat beszéltem Nepálról megint. Akkora jó arcok ezek az emberek, hogy nem is hiszem el. Hogy ekkora mázlim legyen, hogy ilyen Emberekkel élhetem át ezt a celtát. Életre szóló. De tényleg. Persze már a 2 hét alatt is sokat megtudtunk egymásról, de tegnap megint lehullt egy-két lepel... Az egyik nagyon szimpatikus igen férfias csoporttársamnak például megjelent az élettársa, aki szintén férfi... Édesek voltak. 14 éve ismerik egymást. Ide is együtt jöttek már vagy 3 éve Angliából. Csillogott a szemük, de semmi többet nem mutattak. Olyan szép volt, de tényleg. Ahogy ott mindahányan a világ több pontjáról összejöttünk mindenki a maga kis világával, tele tervekkel, visszafogott világmegváltási szándékkal, nyitottan, széttáncolva magunkat...
Azt még muszáj megemlítenem, hogy senki nem dohányzott, szinte senki nem eszik húst, és mindenkinek feltűnt, hogy a celta épületében nincs recycling, és mindig mindenkinek van a másikhoz egy jó szava... és ez nekem annyira nagyon szimpatikus közeg.
Utána felugrottunk még Sophia-val a Corvintetőre éjjel egy Bailey's colada nevezetű gumibogyószörpre, mert annyira áradozott róla, hogy ezt tegnap éjjel 3-kor még muszáj volt megkóstolnunk... azonkívül, hogy dupla árat akart kérni a végtelenül szimpatikus pultos lány Sophia-tól csak azért, mert idegennyelvül beszélt...szóval amúgy tényleg durván finom, pedig nem vagyok egy koktélos.
Sophia azt is mondta tegnap, hogy 'inspiration' vagyok neki... Kikerekedtek a szemeim... Mert tudja, hogy nekem sokkal nagyobb meló ez, és mégis jobban teljesítek, mint ő anyanyelvűként most több dologra is 'fail'-t kapott. De megígérte, hogy nem keseredik el, és igenis összeszedi magát, nem pedig elhagyja a kudarc miatt. Ez csak a tanulópénz ugyanis.
Egy kisebb sokk azért megint ért ma. Olyan nehezen viselem a szűklátást és a rosszindulatot. Egyre nehezebben, azt kell mondanom. Ez megint az a kinek mi a teljes élet szindróma...
Én most maximálisan érzem magamban a lendületet ahhoz, hogy elinduljak, és megtegyem, ami tőlem telhető. Bárhol, ahová sodor a szél. Egészségesen, szeretettel, lelki békében. Még két hét ezen az úton...aztán jön a többi... Akarok mindig tartani valahová. És nem azon görcsölni, hogy megérkezzek. Muszáj úton lennem.
'Pass' lett az első assignmentem, és 'meets' az első 5 órám, ami csodajóhír ám... Nagy dolgok ám ezek a celta világában. Meg is ünnepeltük ezt az elmúlt felet mindahányan tegnap cigányzenére fesztiválozva... nagy roma lett seccperc alatt az egész English-speaker társaság... bár nem nagyon értették páran, hogy mi is az, amit annyira élveznek. Én meg nem nagyon értettem, hogy mit kell az élő örömzenén érteni, azt csak úgy élvezni kell és kész... Na de, kitomboltuk magunkat.
Sokat beszéltem Nepálról megint. Akkora jó arcok ezek az emberek, hogy nem is hiszem el. Hogy ekkora mázlim legyen, hogy ilyen Emberekkel élhetem át ezt a celtát. Életre szóló. De tényleg. Persze már a 2 hét alatt is sokat megtudtunk egymásról, de tegnap megint lehullt egy-két lepel... Az egyik nagyon szimpatikus igen férfias csoporttársamnak például megjelent az élettársa, aki szintén férfi... Édesek voltak. 14 éve ismerik egymást. Ide is együtt jöttek már vagy 3 éve Angliából. Csillogott a szemük, de semmi többet nem mutattak. Olyan szép volt, de tényleg. Ahogy ott mindahányan a világ több pontjáról összejöttünk mindenki a maga kis világával, tele tervekkel, visszafogott világmegváltási szándékkal, nyitottan, széttáncolva magunkat...
Azt még muszáj megemlítenem, hogy senki nem dohányzott, szinte senki nem eszik húst, és mindenkinek feltűnt, hogy a celta épületében nincs recycling, és mindig mindenkinek van a másikhoz egy jó szava... és ez nekem annyira nagyon szimpatikus közeg.
Utána felugrottunk még Sophia-val a Corvintetőre éjjel egy Bailey's colada nevezetű gumibogyószörpre, mert annyira áradozott róla, hogy ezt tegnap éjjel 3-kor még muszáj volt megkóstolnunk... azonkívül, hogy dupla árat akart kérni a végtelenül szimpatikus pultos lány Sophia-tól csak azért, mert idegennyelvül beszélt...szóval amúgy tényleg durván finom, pedig nem vagyok egy koktélos.
Sophia azt is mondta tegnap, hogy 'inspiration' vagyok neki... Kikerekedtek a szemeim... Mert tudja, hogy nekem sokkal nagyobb meló ez, és mégis jobban teljesítek, mint ő anyanyelvűként most több dologra is 'fail'-t kapott. De megígérte, hogy nem keseredik el, és igenis összeszedi magát, nem pedig elhagyja a kudarc miatt. Ez csak a tanulópénz ugyanis.
Egy kisebb sokk azért megint ért ma. Olyan nehezen viselem a szűklátást és a rosszindulatot. Egyre nehezebben, azt kell mondanom. Ez megint az a kinek mi a teljes élet szindróma...
Én most maximálisan érzem magamban a lendületet ahhoz, hogy elinduljak, és megtegyem, ami tőlem telhető. Bárhol, ahová sodor a szél. Egészségesen, szeretettel, lelki békében. Még két hét ezen az úton...aztán jön a többi... Akarok mindig tartani valahová. És nem azon görcsölni, hogy megérkezzek. Muszáj úton lennem.
2008. szeptember 6., szombat
Kicsit kivan, de jó neki
Azt hiszem, így a celta első hete után, hogy minden angoltanárnak kötelezővé tenném ezt a kurzust. Egy hete járok, de úgy érzem, mintha vagy 3 hónapja tenném. Nagyon durva, nagyon fárasztó, de akkora élmény, hogy fhúúha. Reggeltől estig pörgünk. Beszívjuk a levegőt... majd proofreadelünk, szerkesztünk, nyomtatunk, fénymásolunk, izgulunk, tanítunk, hospitálunk, feedbackelünk, lessonplanelünk... és kicsit kifújjuk. Majd amikor már úgy éreznénk, hogy akkor ma pont már megint annyira okosak lettünk, menjünk is haza... még durr nekünk egy 3 órás input session... :) Hogy egy kicsit majd 6 körültől már megint tudjunk a holnapra készülni... Csütörtökön ezt sikerült úgy 1-ig elhúznom... kicsit rápörögtem... akarom, hogy jó legyen. Meg akarok jó lenni. Ebben érzem, hogy tudok, ezért nem akarom a véletlenre bízni.
Meg egy akkora paradicsom ennyi native-vel együtt dolgozni nekem. Írország, Skócia, Anglia, Amerika... és persze különböző részekről... egyfolytában fülelek, már az egy élmény. Meg, hogy eleve egy célért vagyunk itt mindannyian, és mindenki annyira nyitott, támogató és jófej. Jól érzem ott magam nagyon, de tényleg.
És tegnap meséltem is Enikőkének (akivel nem mellesleg egy igen remekbeszabott kis esténk kerekedett tegnap sörrel, ciderrel, padlizsánkrémmel...ugyehogy?:)... szóval, hogy azért is jó még ez a celta a sok gyakorlatias okosság mellett, amiket összeszedhetünk, hogy az, hogy te jól beszélsz angolul az alap... és a szakmai dolgokra fókuszál... meg, hogy hogy tudjuk azt a leghatékonyabban átadni a diákoknak. Sokszor túl merevnek tűnnek amúgy a fázisok, amiket követnünk kell a celta szerint, kicsit bajlódom is még velük, mert kicsit elkalandozós vagyok meg szeretek spontán lereagálni felmerülő helyzeteket... na ezt a big brother celta nem nagyon hagyja... szóval ezeket is megtanul kezelni... bár nincs könnyű dolga velem tényleg... tegnap például egy amúgy tényleg jól sikerült órám közepén sikerült a skydiving elmagyarázásánál eljutnunk a Roxette együttesig... hadd ne vezessem le... szóval azért ezeket tényleg kontrollálni kell, na... mármint itt... Mondtam is, hogy kicsit úgy kezelem én ezt most, mintha jogsiért hajtanék. A kresz vizsgán 10 hibapont fölött bukó van, meg secperc alatt meghúznak, ha valamit elnézünk vezetés vizsgán, de csak azon kell túljutni. Utána a józan ész határain belül azért lehet jóval rugalmasabbnak lenni... De addig muszáj.
Szóval azért is nem erősködöm, hogy márpedig én még sokkal vidámabb és rugalmasabb órákat szeretnék tartani. Mert itt kapok egy remek alapot, amit majd én alakítgatok.
Az, hogy kicsit több, mint 3 hét van Nepálig.......................... abba most bele sem megyek..................... mert nem hiszem el, nem is tudom, még olyan szürreális.................... szóval még keresem a szavakat, érzéseket ........................
Meg egy akkora paradicsom ennyi native-vel együtt dolgozni nekem. Írország, Skócia, Anglia, Amerika... és persze különböző részekről... egyfolytában fülelek, már az egy élmény. Meg, hogy eleve egy célért vagyunk itt mindannyian, és mindenki annyira nyitott, támogató és jófej. Jól érzem ott magam nagyon, de tényleg.
És tegnap meséltem is Enikőkének (akivel nem mellesleg egy igen remekbeszabott kis esténk kerekedett tegnap sörrel, ciderrel, padlizsánkrémmel...ugyehogy?:)... szóval, hogy azért is jó még ez a celta a sok gyakorlatias okosság mellett, amiket összeszedhetünk, hogy az, hogy te jól beszélsz angolul az alap... és a szakmai dolgokra fókuszál... meg, hogy hogy tudjuk azt a leghatékonyabban átadni a diákoknak. Sokszor túl merevnek tűnnek amúgy a fázisok, amiket követnünk kell a celta szerint, kicsit bajlódom is még velük, mert kicsit elkalandozós vagyok meg szeretek spontán lereagálni felmerülő helyzeteket... na ezt a big brother celta nem nagyon hagyja... szóval ezeket is megtanul kezelni... bár nincs könnyű dolga velem tényleg... tegnap például egy amúgy tényleg jól sikerült órám közepén sikerült a skydiving elmagyarázásánál eljutnunk a Roxette együttesig... hadd ne vezessem le... szóval azért ezeket tényleg kontrollálni kell, na... mármint itt... Mondtam is, hogy kicsit úgy kezelem én ezt most, mintha jogsiért hajtanék. A kresz vizsgán 10 hibapont fölött bukó van, meg secperc alatt meghúznak, ha valamit elnézünk vezetés vizsgán, de csak azon kell túljutni. Utána a józan ész határain belül azért lehet jóval rugalmasabbnak lenni... De addig muszáj.
Szóval azért is nem erősködöm, hogy márpedig én még sokkal vidámabb és rugalmasabb órákat szeretnék tartani. Mert itt kapok egy remek alapot, amit majd én alakítgatok.
Az, hogy kicsit több, mint 3 hét van Nepálig.......................... abba most bele sem megyek..................... mert nem hiszem el, nem is tudom, még olyan szürreális.................... szóval még keresem a szavakat, érzéseket ........................
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
