Világbékére várva, nézegessünk képeket

Ezennel szeretettel még szemezgettem az elmúlt hetekből. Kicsit össze-vissza csaponganak, na de lényeg a lényeg. :)

Vannak még a Modern International Academy-ből egyen-ketten, reggeli imát oly nagyon átélős csöppenetesek. Igen, az kérem az intézmény neve, feketén-fehéren. Itt minden iskolát ilyen kacifántosan, a valóságtól igen távol állósan nevezgetnek. Bár mondhatjuk modernnek, hisz alig fél éve nyílt meg. Meg amúgy meg nemzetközis is lehet, hisz mi egész onnan messziről mentünk oda három hétre. És ezt ők már akkor biztosan tudták, amikor jó sokan összedugták a fejüket, hogy mi legyen Ama-nak és Baba-nak a lakásának a földszintjének a becses neve... :)

A nagy búcsúünnepély után Lumbini felé vettük az irányt, az ott lenn van nagyon délen, már szinte az indiai határnál. Lumbini Buddha születési helye. Pont annyira spirituálisan érdekes is, tele kérdőjelekkel. Majd mesélek róla. Szóval a "stupa"-s meg "temple"-ös meg vallásos emberes képek ott készültek.

Onnan hazaérve másnap a nagy elmenős pakolást még megelőzte egy nagy közös "dhal bhaht"-főzés Ama-val. Buli volt nagyon, élveztük. Az egyik képen van a végtermék. Izgatottan vártuk, figyeltük az eseményeket, hogy mi majd otthon jól bedhalbhahtoztatjuk családunk apraja nagyját. Csak egy bibi volt. Majd arról is. :)

Aztán jártunk a Chitwan Nemzeti Park-ban is, ahol több az elefánt, mint ... mondjuk orrszarvú, amikből megintcsak van jó bőven, de földön, vizen, levegőben megközelítve őket sem bújtak elő nekünk, nem hagyták magukat ... amire nekünk itt azt mondják, hogy tuti, hogy ez vagy az lesz, arra mi már régen bazsalygunk, hogy na majd mi megmutatjuk, hogy nekünk máshogy lesz ... :) Amire meg kicsi az esély, arra rátalálunk pikkpakk. Így megy ez. Na szóval ott is kattogtunk jó bőven, van itt néhány pillanat azokból is. Írok holnap róluk majd azért bővebben is. Pont ráérünk, nem jön még a világbéke.

Van még néhány elkapott arc, mosoly, kedves emlék. Ők reggel álltak velünk, közrefogva bennünket. Nem feledünk.

Mindenki dontoget

Mi mennenk mar tovabb nagyon. Erre Thaifoldon kormanyt dontogetnek, tuntetgetnek, reptereket zarogatnak, napi 3 milliardos karokat okozgatnak. A Nepal Airlines fejetlenkedik. Mi meg muszajbol sodrodunk. Joves-menes, hogyantovabbon toprenges, jegytologatas.

Na de, biztos csak tesztelnek bennunket fentrol, ezert nem toljuk el a biciklit, kitartunk.

Vissza belvaros, eddigi legolcsobb szallas talalas, mosodat toborzas, olcso helyi kajalas, pozitivan gondolkodas.

Kathmandu egy kicsit nagyon kivan, tiszta kaosz meg szmog az egesz. De most valamiert megis itt kell lennunk.

Reggel osszezsufolodtunk a taxiban egy szinten ittragadt szimpatikus izraeli fiatalemberrel, aki ott vette eszre, hogy az osszes bankkartyaja, penze, utlevele, utazasi csekke a repteren maradt. Visszament, sehol semmi. Irany rendorseg, nagykovetseg, meg tovabb ittragadas, pozitiv hullamra varas.

Ezek utan ... fulemfarkam behuzva en azt mondom, egeszseg legyen.

Mi tervezunk, mi vegzunk

Nem, nem tegnap volt az utolso estenk Nepalban, mint kiderult ma delre. Igen, toroltek a jaratunkat. Penteken repulunk, csak akkor van a legkozelebbi.

Elofordul. Ez is, mint barmi mas is. Mig sokan ott pampogtak, csapkodtak es szitkozodtak, mi lehuppantunk turelmesen torokulesben vorospacsizni es olcso kekszet csamcsogni az arunkra varva. Itt tenyleg nekunk kell megkeresni a turazsakjainkat, es tenyleg kiraknak az utcara azzal a mosolygo uzenettel, hogy, ha fejen allunk sem lesz jarat pentekig, es arra is nekunk kell intezni a foglalast a fovaros masik feleben talalhato irodaban.. :) Es tenyleg mindenki mast mond, es tenyleg fogalmuk nincs, hogy mi van ilyen helyzetekben. Igy erdemes csak a lenyegre koncentralni. Nem lesz ma jarat, vissza az egesz. De mindezt olyan nyugodtan, kiegyensulyozottan, hogy akkor mar mi is, na. :)

Igy hat minek fejen allni. Csak magunktol vonnank el az energiat. Fogtunk egy olcso taxit, elinteztuk a penteki helyunket, vissza a reggel otthagyott meg annal is olcsobb szallonkba pakkokkal, magunkkal, osszemosoly a szobafoglalos fiuval a "csak nekunk, csak most" helyzeten, es akkor azt hiszem, most jar nekunk egy jo dhal bhaht megint csak.

Ez legyen a legnagyobb.

Szinek, izek, arcok, mosolyok

Namaste Nepal. Ma van az utolso estenk itt. Holnap reggel var rank Bangkok. Annyit kaptunk itt az elmult ket honapban, hogy ez a holnapi indulas semmikepp sem a vege valaminek, annal inkabb a kezdete valami masnak. Ma reggel meg elefanthaton bandukoltunk a dszungelben lenn delen, lobogott a hajunk vegig folyoparton felszaguldoztunk helyiesen a fovarosba, most meg mar marad nekunk a pislogas, hogy ez hihetetlen, hogy ennyire jo volt, van, lesz nekunk.

Annyi de annyi megosztanivalom van mar, hogy nagyon megteloben fejben a memoriakartyam, csak nagyon nem volt lehetosegem az elmult hetekben kapcsolatfenntartani a videki levegon. De mar dolgozom rajta a laptopon, ide is csak ideer. Ezek a kepek csak toredeknyi pillanatok az elmult hetekbol. En most akkor el is hallgatnek. Meg muszaj elbucsuztatnunk magunkat egy kis `rakshi`-val, ami kolespalinka fele helyi kepzodmeny, es mi meg szeretjuk am, pusztan tradicionalis szempontokbol.