Mi tervezunk, mi vegzunk

Nem, nem tegnap volt az utolso estenk Nepalban, mint kiderult ma delre. Igen, toroltek a jaratunkat. Penteken repulunk, csak akkor van a legkozelebbi.

Elofordul. Ez is, mint barmi mas is. Mig sokan ott pampogtak, csapkodtak es szitkozodtak, mi lehuppantunk turelmesen torokulesben vorospacsizni es olcso kekszet csamcsogni az arunkra varva. Itt tenyleg nekunk kell megkeresni a turazsakjainkat, es tenyleg kiraknak az utcara azzal a mosolygo uzenettel, hogy, ha fejen allunk sem lesz jarat pentekig, es arra is nekunk kell intezni a foglalast a fovaros masik feleben talalhato irodaban.. :) Es tenyleg mindenki mast mond, es tenyleg fogalmuk nincs, hogy mi van ilyen helyzetekben. Igy erdemes csak a lenyegre koncentralni. Nem lesz ma jarat, vissza az egesz. De mindezt olyan nyugodtan, kiegyensulyozottan, hogy akkor mar mi is, na. :)

Igy hat minek fejen allni. Csak magunktol vonnank el az energiat. Fogtunk egy olcso taxit, elinteztuk a penteki helyunket, vissza a reggel otthagyott meg annal is olcsobb szallonkba pakkokkal, magunkkal, osszemosoly a szobafoglalos fiuval a "csak nekunk, csak most" helyzeten, es akkor azt hiszem, most jar nekunk egy jo dhal bhaht megint csak.

Ez legyen a legnagyobb.