Világbékére várva, nézegessünk képeket

Ezennel szeretettel még szemezgettem az elmúlt hetekből. Kicsit össze-vissza csaponganak, na de lényeg a lényeg. :)

Vannak még a Modern International Academy-ből egyen-ketten, reggeli imát oly nagyon átélős csöppenetesek. Igen, az kérem az intézmény neve, feketén-fehéren. Itt minden iskolát ilyen kacifántosan, a valóságtól igen távol állósan nevezgetnek. Bár mondhatjuk modernnek, hisz alig fél éve nyílt meg. Meg amúgy meg nemzetközis is lehet, hisz mi egész onnan messziről mentünk oda három hétre. És ezt ők már akkor biztosan tudták, amikor jó sokan összedugták a fejüket, hogy mi legyen Ama-nak és Baba-nak a lakásának a földszintjének a becses neve... :)

A nagy búcsúünnepély után Lumbini felé vettük az irányt, az ott lenn van nagyon délen, már szinte az indiai határnál. Lumbini Buddha születési helye. Pont annyira spirituálisan érdekes is, tele kérdőjelekkel. Majd mesélek róla. Szóval a "stupa"-s meg "temple"-ös meg vallásos emberes képek ott készültek.

Onnan hazaérve másnap a nagy elmenős pakolást még megelőzte egy nagy közös "dhal bhaht"-főzés Ama-val. Buli volt nagyon, élveztük. Az egyik képen van a végtermék. Izgatottan vártuk, figyeltük az eseményeket, hogy mi majd otthon jól bedhalbhahtoztatjuk családunk apraja nagyját. Csak egy bibi volt. Majd arról is. :)

Aztán jártunk a Chitwan Nemzeti Park-ban is, ahol több az elefánt, mint ... mondjuk orrszarvú, amikből megintcsak van jó bőven, de földön, vizen, levegőben megközelítve őket sem bújtak elő nekünk, nem hagyták magukat ... amire nekünk itt azt mondják, hogy tuti, hogy ez vagy az lesz, arra mi már régen bazsalygunk, hogy na majd mi megmutatjuk, hogy nekünk máshogy lesz ... :) Amire meg kicsi az esély, arra rátalálunk pikkpakk. Így megy ez. Na szóval ott is kattogtunk jó bőven, van itt néhány pillanat azokból is. Írok holnap róluk majd azért bővebben is. Pont ráérünk, nem jön még a világbéke.

Van még néhány elkapott arc, mosoly, kedves emlék. Ők reggel álltak velünk, közrefogva bennünket. Nem feledünk.