2008. szeptember 6., szombat

Kicsit kivan, de jó neki

Azt hiszem, így a celta első hete után, hogy minden angoltanárnak kötelezővé tenném ezt a kurzust. Egy hete járok, de úgy érzem, mintha vagy 3 hónapja tenném. Nagyon durva, nagyon fárasztó, de akkora élmény, hogy fhúúha. Reggeltől estig pörgünk. Beszívjuk a levegőt... majd proofreadelünk, szerkesztünk, nyomtatunk, fénymásolunk, izgulunk, tanítunk, hospitálunk, feedbackelünk, lessonplanelünk... és kicsit kifújjuk. Majd amikor már úgy éreznénk, hogy akkor ma pont már megint annyira okosak lettünk, menjünk is haza... még durr nekünk egy 3 órás input session... :) Hogy egy kicsit majd 6 körültől már megint tudjunk a holnapra készülni... Csütörtökön ezt sikerült úgy 1-ig elhúznom... kicsit rápörögtem... akarom, hogy jó legyen. Meg akarok jó lenni. Ebben érzem, hogy tudok, ezért nem akarom a véletlenre bízni.

Meg egy akkora paradicsom ennyi native-vel együtt dolgozni nekem. Írország, Skócia, Anglia, Amerika... és persze különböző részekről... egyfolytában fülelek, már az egy élmény. Meg, hogy eleve egy célért vagyunk itt mindannyian, és mindenki annyira nyitott, támogató és jófej. Jól érzem ott magam nagyon, de tényleg.

És tegnap meséltem is Enikőkének (akivel nem mellesleg egy igen remekbeszabott kis esténk kerekedett tegnap sörrel, ciderrel, padlizsánkrémmel...ugyehogy?:)... szóval, hogy azért is jó még ez a celta a sok gyakorlatias okosság mellett, amiket összeszedhetünk, hogy az, hogy te jól beszélsz angolul az alap... és a szakmai dolgokra fókuszál... meg, hogy hogy tudjuk azt a leghatékonyabban átadni a diákoknak. Sokszor túl merevnek tűnnek amúgy a fázisok, amiket követnünk kell a celta szerint, kicsit bajlódom is még velük, mert kicsit elkalandozós vagyok meg szeretek spontán lereagálni felmerülő helyzeteket... na ezt a big brother celta nem nagyon hagyja... szóval ezeket is megtanul kezelni... bár nincs könnyű dolga velem tényleg... tegnap például egy amúgy tényleg jól sikerült órám közepén sikerült a skydiving elmagyarázásánál eljutnunk a Roxette együttesig... hadd ne vezessem le... szóval azért ezeket tényleg kontrollálni kell, na... mármint itt... Mondtam is, hogy kicsit úgy kezelem én ezt most, mintha jogsiért hajtanék. A kresz vizsgán 10 hibapont fölött bukó van, meg secperc alatt meghúznak, ha valamit elnézünk vezetés vizsgán, de csak azon kell túljutni. Utána a józan ész határain belül azért lehet jóval rugalmasabbnak lenni... De addig muszáj.

Szóval azért is nem erősködöm, hogy márpedig én még sokkal vidámabb és rugalmasabb órákat szeretnék tartani. Mert itt kapok egy remek alapot, amit majd én alakítgatok.

Az, hogy kicsit több, mint 3 hét van Nepálig.......................... abba most bele sem megyek..................... mert nem hiszem el, nem is tudom, még olyan szürreális.................... szóval még keresem a szavakat, érzéseket ........................

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Halló, halló Tanárnő!

Nagyot fordult a világ, mint látom, nemsokára már Nepálba utazik önkéntesnek... Nagyon drukkolok ám! És figyelem majd, miket ír majd (ó a szóismétlés).

Sok szerencsét, Benyó