Félúton ... mindenhogyan ...

Szóval szóval ...

'Pass' lett az első assignmentem, és 'meets' az első 5 órám, ami csodajóhír ám... Nagy dolgok ám ezek a celta világában. Meg is ünnepeltük ezt az elmúlt felet mindahányan tegnap cigányzenére fesztiválozva... nagy roma lett seccperc alatt az egész English-speaker társaság... bár nem nagyon értették páran, hogy mi is az, amit annyira élveznek. Én meg nem nagyon értettem, hogy mit kell az élő örömzenén érteni, azt csak úgy élvezni kell és kész... Na de, kitomboltuk magunkat.

Sokat beszéltem Nepálról megint. Akkora jó arcok ezek az emberek, hogy nem is hiszem el. Hogy ekkora mázlim legyen, hogy ilyen Emberekkel élhetem át ezt a celtát. Életre szóló. De tényleg. Persze már a 2 hét alatt is sokat megtudtunk egymásról, de tegnap megint lehullt egy-két lepel... Az egyik nagyon szimpatikus igen férfias csoporttársamnak például megjelent az élettársa, aki szintén férfi... Édesek voltak. 14 éve ismerik egymást. Ide is együtt jöttek már vagy 3 éve Angliából. Csillogott a szemük, de semmi többet nem mutattak. Olyan szép volt, de tényleg. Ahogy ott mindahányan a világ több pontjáról összejöttünk mindenki a maga kis világával, tele tervekkel, visszafogott világmegváltási szándékkal, nyitottan, széttáncolva magunkat...

Azt még muszáj megemlítenem, hogy senki nem dohányzott, szinte senki nem eszik húst, és mindenkinek feltűnt, hogy a celta épületében nincs recycling, és mindig mindenkinek van a másikhoz egy jó szava... és ez nekem annyira nagyon szimpatikus közeg.

Utána felugrottunk még Sophia-val a Corvintetőre éjjel egy Bailey's colada nevezetű gumibogyószörpre, mert annyira áradozott róla, hogy ezt tegnap éjjel 3-kor még muszáj volt megkóstolnunk... azonkívül, hogy dupla árat akart kérni a végtelenül szimpatikus pultos lány Sophia-tól csak azért, mert idegennyelvül beszélt...szóval amúgy tényleg durván finom, pedig nem vagyok egy koktélos.

Sophia azt is mondta tegnap, hogy 'inspiration' vagyok neki... Kikerekedtek a szemeim... Mert tudja, hogy nekem sokkal nagyobb meló ez, és mégis jobban teljesítek, mint ő anyanyelvűként most több dologra is 'fail'-t kapott. De megígérte, hogy nem keseredik el, és igenis összeszedi magát, nem pedig elhagyja a kudarc miatt. Ez csak a tanulópénz ugyanis.

Egy kisebb sokk azért megint ért ma. Olyan nehezen viselem a szűklátást és a rosszindulatot. Egyre nehezebben, azt kell mondanom. Ez megint az a kinek mi a teljes élet szindróma...
Én most maximálisan érzem magamban a lendületet ahhoz, hogy elinduljak, és megtegyem, ami tőlem telhető. Bárhol, ahová sodor a szél. Egészségesen, szeretettel, lelki békében. Még két hét ezen az úton...aztán jön a többi... Akarok mindig tartani valahová. És nem azon görcsölni, hogy megérkezzek. Muszáj úton lennem.