Ezeregyesték

Visszaértünk ám szépen, gyorsan. Zengenék ódákat a mindenki által lenyűgözőnek tartott történelmi Melaka-ról, de nem teszem, mert nekünk ezúttal nagyon nem jött át. Ez a kínai újév aztán felért egy haddelhaddal. Tömegek, lelkes emberek, megmozdulásra képtelen nevezetes helyek. És akkor már hadd ne is említsem a csak nekünk csak ott 40 fokokat verő hőmérsékleteket 85-90%-os páratartalommal meg miegymás.

Na de volt visszaszámlálás meg durrogtatás meg éjjeli szentelgetés meg imádkozás meg minden, amit egy tisztességes kínai lelkű embernek illendő ilyentájt, amikor a Hold az Ökör jegyébe lép. Belekeveredtünk a sűrűjébe a murinak rendesen. Olyannyira, hogy éjjel azért többször felriadtunk két ablakunk alatti templomból címzett kongatás között, hogy akkor most ez a füst valami ágy alatti tábortűz felől jön, és akkor zendítsünk rá valami kiscserkész nótára vagy mi legyen. Na, volt ott minden.

Fura és szokatlan volt úgy lenni ott egy helyen, ahol elméletileg érdemes lenni, de mi meg nem érezzük, és mennénk inkább haza, a jó kis hűvös szobánkba, meg mennénk inkább pancsizni a jó kis frssítő medencénkbe.

Durva, hogy hogy lelassítja az embert ez az irdatlan hőség amúgy. Valamilyen szinten meg lehet ezt szokni, de azért az sem normális, hogy ventilátor meg légkondi nélkül csak kétségbeesetten pilleg az ember lánya, hogy SOS.

Na de. Mennyi minden pozitívkodás megy ám itt végbe hétközben. Van nekem esténként ez a "conversation club"-om, ami ilyen társalgó klub-féle. Eleinte nem nagyon voltam benne biztos, hogy akkor tulajdonképpen mi is fog ott zajlani, mire pikkpakk rájöttem, hogy az, amit én megálmodok. Így hát igyekszem azért adni is nekik valami okosságot apránként, de közben meg igyekszem kihasználni a soha vissza nem térő lehetőséget, és diszkréten, oldottan, viccesen megnyitni is őket az iszlámról, a kultúrájukról, a mindennapjaikról, a gondolataikról, világlátásukról. Sokkal jobban megy, mint azt vártam volna. Ezek az arab huszonéves srácok meg egy-két korosabb nagycsaládos társuk olyan szinten vezet be az életükbe és álmaikba, hogy a legizgalmasabb könyv nem adhatná így át ezt. És közben nagyon élvezem a társaságukat, meg tisztára mint valami "Akarsz róla beszélni?" klubbá leszünk tt közben.. :))

Na szóval hát arről aztán zenghetném az ódákat, olyanokat tudtam meg... Fogom is majd. Olyan mesevilág ez, hogy úgy hallgatom őket, mintha valami nagyon tehetséges mesemondó babonázna el az előadásával, holott az a csodavilág veleje, hogy maguk a szereplők adják elő, névvel, valós helyszínekkel, szeretettel.

De most térek nyugovóra, ugyanis nagy nap lesz a holnap... Reményeink szerint holnap este már hivatalosan is fogunk kapni levegőt... 5 órát utazunk érte, egészen 1300 méterig. Fel a hegyekbe, a Cameron Highlands-be, ahol egészen 25 fokig is lehűlhet a levegő... Maradjunk annyiban, a pulcsit azt még mindig nem gáz, ha itthon hagyjuk.

No de, ki a kicsit nem értékeli, az a nagyot nem is érdemli.

Ó je.

:)