1431-ben, Inshallah - még 7 nap

Kedves hatos fogatom délutánonként ugye napi rendszerességgel csal ki hasfogós könnyeket a szemem sarkából a jóízű nevetésekkel. Mondtam már, hogy odavagyok értük?? Hm? Ja, már igencsak nem egyszer. :) Mostanában, hogy közeledik a végünk, egyre gyakrabban adják tudtomra, hogy milyen jó is volt így nekünk, és, hogy mennyire értékelik a munkám, és, hogy mennyire érezhetően fejlődtek meg lálálálálálá. Csak úgy szaladgálnak ilyenkor a boldogsághormonok. Mi spanolná a lelkes tanárt, ha nem egy ilyen jóhumorú összakattanós okosodni vágyó kis csapat. :)

Ma újabb nyelvtani fejezetünkhöz érve, feszegettük, hogy ki merre járt vagy nem járt eddig a világban példamondatoknak használva fel őket. Mire Csilla is dobálózik a szavakkal, és megjegyzi, hogy ő még nem járt ugye Szaúd-Arábiában. Erre jön is a lelkes tekintetű ösztönző megjegyzés Omar és Abdullah felől: "Szerintünk hamarosan fog teacher Csilla, Inshallah, 1431-ben, Inshallah." Az ugye az arab naptár szerint számolva van ám, nem ám vissza a múltba időutazva vagy ilyesmi. Az úgy kábé a jövő évben lenne nekem, a mi időszámításunk szerint.

"Inshallah" pedig egy olyan kedvesen, gyakorlatilag minden egyes mondatuk végére (vagy közben is többször) beékelt szófordulat, amellyel minden hívő muszlim lelkületű embernek illik rendszeresen élni.

Jelentése gyakorlatilag az, hogy "ha Allah is úgy akarja".

Fogok ám még az iszlámról eszmecserélni a hétvégén itt írásban. Anélkül nem is mennék haza, hogy még itt frissiben ne osszam meg azt a sok okosságot, amit igaz hívő emberektől tanultam.

Béke legyen mindenkivel. Inshallah.

:)