Szia. Hány fok vagy?

- "Szia, kitöltenéd légyszi ezt itt pár fontos infóval, mielőtt nekilátsz a mai edzésnek?"

- "Miértnepersze."

- "Név, telefonszám, életkor, bérlet száma, dátum ... testhőmérséklet."

- "Hm? Hm? Hm?" - Ez vajon ebben az országban is azt jelentheti, mint nálunk??

És azzal a lendülettel már ott is matatott a fülkagylómban a kis maláj leányzó a digitális lázmérőjével.

Pont úgy néztem én is akkor, mint most szerintem te, aki olvasod. Erre kiderült, hogy elővigyázatosságból teszi mindezt minden egyes belépővel egészségügyi okokból.

Akinek 38 fölött van ma a testhőmérséklete, annak ma biza nem jár mozgás, menjen orvoshoz. Teljesen jogos amúgy ebben a nagy járványszezonban, nem is vitatom.

A vicces még az, hogy azt mondja nekem, hogy 33, jó mehet ... mondom "Mennyiii??" 33, mondja kedvesen mosolygó betessékelő arccal, hogy menjél már mozogni, és örülj, hogy nem 38 fölött van. De mondom, az nem lehet, akkor én már hűlök ki meg minden, az nem gond?... :) (Ezt nyilván kicsit benézte a szentem.)

Nem, nem, ma az nem.

Talán holnap majd azokat szűrjük. Ma még kijógázhatod magadból a fölös és esetlegesen nem harmonizáló feszült energiáidat.

Hát így is tettem. De milyen jólesett megint. Mostanában minden nap ez a rutin. 5.40-kor suliból kiesés, 6-os jógára lábszedés, majd mindent kikapcsolás, és testi-lelki lebegés. Nagyon kellemesen lelazítja, ami az ember mögött van, és felkészíti arra, ami előtte.

Utána bedaráltatok pár zöldességet meg gyümölcsöt. Ma például sárgarépa meg csillaggyümölcs volt a menü. Aztán zene a fülbe, mosoly az arcra, és irány a hazai séta. Hihetetlen izgalmas egy ilyen fülben zenés tágra nyílt pislogásos hazabaktatás az esti órákban Bukit Bintang-on át. Ez a mozgalmas negyed van a suli meg a lakásunk között.

Na de akárhogyis ígyisúgyis ma végre világgá kürtölhetem kürt nélkül is, hogy két hét múlva repülöööööök! Jééééjjj. :D