Lelkizos kis szosszenet

Csak most vettem eszre, hogy mar tenyleg vagy 11 napja nem tudtam itt jelentkezni. Fel sem tunt. Csak Dulegauda-ban ugyanis olyan az internet, mint az egesz atmoszfera, totalisan le van lassulva. Es inkabb kiul az ember kicsit a folyopartra, mint varjon a rendszerre, hogy megszallja a lendulet. Ora sincs a kezemen miota itt vagyunk. Ha nagyon erdekel, hogy hany ora, hanyadika es milyen nap van, kerdezek. Persze azert meg azt is osztani szorozni kellhet, mert azert itt alapvetoen 2065 Kartik hava van epp...

Annyira izgalmas itt minden nap megelni sajat valtozasaink eszleleseit. Figyelni, megerteni vagy csak ertelmezni, elmelkedni rajta es eszme cserelni rola sokat, vegul hatalmasakat nevetni magunkon es az egesz hihetetlen relativ vilagon. Izgalmas dolog rajonni, hogy mennyire kialakulnak sajat igenyeink, amik nelkul barhol is legyunk, kevesbe kenyelmes a letunk. Majd meg izgalmasabb rajonni, hogy mennyire mindent csak akarni kell, es, hogy az allitolagos kenyelmunk szuksegletei nagyban redukalhatoak, ha hagyjuk, hogy megtortenjen. Aztan csak nevethetunk megint nagyokat magunkon es az aktualis korulmenyeinken, hogy ez az egesz csak egy jatek. Ki mennyire akar reszt venni benne es ki mennyire akarja kihozni belole a maximumot alapon mukodo, barmikor barmennyit dobhatunk. Az pedig nem egy alapbol pozitiv vagy negativ szituacio, hanem egy felmerulo helyzet, amit mi alakithatunk. Barmily hihetetlen, az lesz belole, amive mi formaljuk. Nem aszerint, hogy masok altalaban hogy reagalnak le ilyet es mit szurnek le belole. Ez itt kerem a mienk. Mi vagyunk itt es mi visszuk magunkkal.

Annyira hihetetlenul mindenki mas es annyira kulonbozo szinkavalkadu buborekbol pislog mindenki kifele a nagyvilagra, hogy butasag lenne azt varni, hogy mindent es mindenkit ertsunk. Csak figyeljunk, tagra nyitott szemekkel es lelekkel, hogy nehogy ne vigyuk tovabb a szamunkra ertekeset.

Sok okos joleso dolgot is olvasunk mostanaban. Csak meg egy gondolat, ami eszembe jutott az egyik konyvbol. Annak a csillio-millio elmenynek es ingernek, ami nap mint nap eri az embert, csak korulbelul a 20 %-at visszuk magunkkal maradandoan. Lehet kisakkozni, hogy melyek is lehetnek azok az igazan ertekes pillanatok, es talan meg jobban vigyazni rajuk.

Olyan nagy rakas folosleges negativ gondolatra, bosszankodasra, kezzel foghatosagra kepes az ember pazarolni az energiait, hogy muszaj megtanulni felul emelkedni rajtuk, ha igazan teljes erteku eletet akarunk magunknak. Es mar miert ne azt akarnank. Szerintem mi most elegge tudjuk, hogy mi tortenik velunk, es hova tartunk, es ez nekunk nagyon jo.

Fogadjuk, ami jon, es engedjuk, ami megy.