nahát

Méghogy ráérünk, meg világbékére várunk. Hihetetlen fordulatokat vesz napi szinten az életünk itt. Ez az utunk során aztán igazán szembesülünk minden olyan váratlan helyzettel, amik aztán nem hagyják az embert, hogy a tegnapon töprengjen. Itt csak ma van. Meg a mosoly az arcunkon, hogy úgyis jó lesz a holnap is. Ha rájön az ember, hogy mennyire mi irányítjuk az életünk, minden helyzet csak előre visz.

Bangkok nem akarja, hogy odamenjünk. Hát nem tesszük. Már pont egy hete ragadtunk itt Kathmanduban. Amilyen taszító és turistahajhász tud lenni ez a város, pont annyira találtuk meg mi itt is a kis magunk zugát, ahol jó is és olcsó is lenni, amíg várjuk, hogy sodorjon az utunk.

A helyzet bár változik, de továbbra is kilátástalan-féle Bangkokban. Tegnap már rápörögtünk Hongkongra, mert oda már holnap tudnánk repülni. Nem sok opció van, mert alig repül valami Kathmanduból. A nepáli légitársaság, akinél intérztük a bangkoki repjegyet pedig pláne alig repül valahova. Mégis egyszerűbb azok közül választani, kevesebb macera velük áttetetni a jegyet.

Amúgy is Malájzia volt valamiért a másik útjelző táblánk. Kiderült, hogy a vízum is oda a leggördülékenyebb, merthogy nem is kell nekünk oda 3 hónapra. Kezdetnek jó jel.

Szóval megyünk is mindjárt, lemondjuk Hongkongot, intézünk Kuala Lumpurt és pislogunk, hogy akkor hajrá Malájzia, jövünk! :)

De mindezek mellett nagy esemény van ám ma! Enikőnek a szülinapja, eggyel több ok a mosolyra! :)