Ezt a tegnapi érkezés után akartam, csak a 'loadshedding'-gel már nem tudtam elküldeni... Az az áramkimaradás, amiből van itt bőven. De van generátor meg gyertya meg elemlámpa, mikor mi, semmi pánik. :)
Nahát szóval hát, itt ülök Kathmandunak a legeslegközepén egy szálloda kicsi otthonos aulájában, és bőszen próbálom meggyőzni magam arról, hogy mi bizony már itt vagyunk. Hisszük vagy sem. Ez egy csoda. Az az egész ÚT, amit már bejártunk július óta. Az a pikkpakk 36 óra, amit magunk mögött tudhatunk az idejutás minden bábeli zűrzavarával, izgalmával, örömével, 12 órás indiai tranzit lounge-ban kitartóan indulásra várásával... közös impulzív kitöréseivel, örömködéseivel... Itt vagyunk, na. Nyitottan, rugalmasan és mindenre készen. Ez itt bizony Nepál, az ott a teraszról pedig az ott a Himalája, na. Nem is hiszem el se akkor se. És tényleg csak hinni kellett benne, és megülni az utunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése